A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Pataki Ferenc: Az ajánló bibliográfia mai problémái
lasztásában nincs tekintettel egy határozott réteg — korosztály, foglalkozási ág, iskolai végzettség — igényeire, siker nem várható. Ezt a követelményt eddigi ajánló bibliográfiáink nem vették tekintetbe. Példaként említjük, hogy az antiklerikalizmusról eddig megjelent öt ajánló bibliográfia közül csupán egy jelent meg, amelyik kifejezetten a propagandisták, pedagógusok részére készült. Természetesen, amennyiben egy ajánló bibliográfia egyetlen réteg számára készül, ez megszabja a bibliográfia szerkezetét, feldolgozásmódját stb. Ügy gondoljuk, hogy a fenti néhány kulcskérdés (s még számos más probléma) eldöntésére nem elegendő néhány elméleti tézis felállítása, hanem hasznos lenne maguknak a bibliográfusoknak évenként néhányszor leülni, mindig más és más könyvtárban s a kölcsönző könyvtárosok, olvasók részvételével megvitatni mindezeket. Az ajánló bibliográfia hazánkban szinte közvetlenül a felszabadulás után rohamos fejlődésnek indult, majd néhány év után kiütköztek a szűk prakticista szemlélet miatt e bibliográfiák elkészítésének elméleti, s felhasználásának gyakorlati problémái. Akkoriban sűrűn esett szó a műfaj „válságáról”. Többen szem elől tévesztették azt a tényt, hogy az ajánló bibliográfia fontos kulturális és politikai célok eszköze. Arról vitáztak pl. hogy az olvasónak vagy a könyvtárosnak készítsük-e azokat stb. Az ilyen áltudományos viták nem vitték előbbre a bibliográfia ügyét. Sőt azt is eredményezték, hogy számos jó módszer, bevált és kedvelt kiadványsorozat feledésbe merült. (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár írói életrajzsorozata stb.) Most, hogy a bibliográfiai munka megújhodásának vagyunk tanúi, hasznos lenne az elmúlt 15 év minden értékét felhasználni. Ami pedig a bibliográfiák felhasználását illeti, a szocialista könyvtárakban könyvtárosok és a tervszerű önképzést folytató széles olvasói rétegek egyaránt szükségét érzik az ajánló bibliográfiáknak. Jogos tehát, az a kívánság, hogy e kiadványok a mind nagyobb számú fejlettebb olvasó közönségnek is segítségére legyenek. Mindez viszont elméleti probléma marad mindaddig, amíg a tervezéstől az elkészítésen és előállításon át a felhasználásig meg nem vizsgáljuk — lehetőleg tudományos statisztikai módszerekkel — az ajánló bibliográfiák sorsát, legalábbis a legfontosabb kiadványokét. Nem tudjuk pontosan — legfeljebb sejtjük —, hogy egy-egy bibliográfia mennyire volt hasznos, kik használják és milyen eredménnyel stb. A Szovjetunióban is csak a legutóbbi időben kezdték el az ajánló bibliográfiák elterjedtségének vizsgálatát. A moszkvai Lenin Könyvtár bibliográfusai 1960-ban azt tanulmányozták, hogy a legfontosabb és legnagyobb példányszámban megjelent, szinte minden közművelődési könyvtárban nélkülözhetetlen 27 ajánló bibliográfia milyen sorsra jutott a szovjet könyvtárakban. A felmérést a kalugai terület 17 könyvtárában kezdték el. Mind a 27 féle bibliográfia egyetlen könyvtárban sem volt található. Sőt, igen sok fontos művet mindössze 1—5 könyvtárban találtak meg. A vizsgálat egyéb eredményeit nem ismerjük, de mindez önmagában is figyelmeztető. A Szovjetunióban nagy viták folytak mindeddig az ajánló bibliográfiák készítésének elméleti és felhasználásának gyakorlati problémáiról, amelyek eredményeképpen az ajánló bibliográfia ténylegesen az általános népművelési munka szerves részévé vált. IY. Mindeddig a bibliográfiakészítés és felhasználás kérdéseit a könyvtáros szemével néztük, még a szovjet példa is csupán arra szolgált, hogy egyrészt mennyire fontos az egyes bibliográfiák eljuttatása a könyvtárakba, másrészt még fontosabb, hogy könyvtárosaink ismerjék, használják, ajánlják azokat. Véleményünk szerint az ajánló bibliográfiák elterjesztésének nem csupán az a módja, hogy egyedül a könyvtáros használja, hanem — ehhez persze az szükséges, hogy jól ismerje olvasó közönségét — kölcsön is adja a megfelelő köteteket. De nem ez az egyetlen módja az ajánló bibliográfiák felhasználásának. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiókjaiban már évekkel ezelőtt feltűnő helyre rakták és az olvasók rendelkezésére bocsátották a legfontosabb, a nagy példányszámban megjelent kiadványokat. (Mit olvassunk . . . hazánk történetéről, a világirodalom klasszikusairól, a kaland, a humor 210
