A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Bikácsi Lászlóné: Olvasószolgálat a gyermekkönyvtárakba
OLVASÓSZOLGÁLAT A GYERMEKKÖNYVTÁRAKBAN I. Az olvasószolgálat fejlődése A közművelődési könyvtárhálózatban a szocialista társadalomban a gyermekkönyvtárak jelentősége szükségszerűen megnövekedett. A gyermekkönyvtár fontos szerepet játszik nemcsak a gyermekek műveltségének, ismeretanyagának gyarapításában, hanem természetesen a felnövekvő nemzedék erkölcsi és világnézeti nevelésében is. Ebből következik, hogy a gyermekkönyvtár munkájában legfontosabb az olvasóval való foglalkozás, a jó olvasó- szolgálat feltételeinek megteremtése. Általában az olvasószolgálat kérdéseit tárgyaló régebbi és újabb szakirodalmat forgatva tapasztalhatjuk, hogy azok mégis csaknem kizárólag a felnőttek olvasószolgálatával foglalkoznak. Ennek okát a gyermekkönyvtárügy mostohább körülményeiben, viszonylag háttérben maradásában kell keresnünk. Különösen a Tanácsköztársaság bukásától a fel- szabadulásig hiányolhatjuk az új gyermekrészlegek létrehozását. 1919-ig öt könyvtárban kölcsönöztek gyermeknek, abból is kettőt a Tanácsköztársaság hozott létre, illetőleg készített elő. (6-os, 7-es könyvtár.) 1945-ben is mindössze hat könyvtárban kölcsönöztek gyermekek számára. A gyermekek könyvvel való ellátása igazán csak a felszabadulás után indult meg nagyobb ütemben. Ma már 38 kerületi könyvtár foglalkozik gyermekekkel, még hozzá 24 külön helyiségben, 5 könyvtár elkülönített teremrészben tartja gyermekkönyvtári olvasószolgálatát. Csupán 9 könyvtár nem tudta még megoldani az elkülönített olvasószolgálatot. A 38 gyermekrészlegen kívül azonban 3 önálló gyermekkönyvtárunk is van. Ezek az előbbiektől abban különböznek, hogy nem kapcsolódnak gazdaságilag sem a felnőttek részlegéhez, önállóan végzik a könyvtár vezetésével, a szerzeményezéssel stb. járó feladatokat, tehát nem kapcsolódnak a felnőttek könyvtárához, hanem mint önálló gyermekkönyvtárak tartoznak a kerületi könyvtárak hálózatához. A gyermekkönyvtárak és részlegek jó része ma már szabadpolcos kölcsönzőszolgálatot tart fenn. A felszabadulás előtti gyermekkönyvtárakról, a gyermekek olvasószolgálatáról szóló hazai irodalom elég szegényes. A fővárosi könyvtárhálózat munkájára vonatkozóak közül két nagyobb tanulmányt érdemes kiemelni. Az egyik Váradi Irma: Egy városi fiókkönyvtár kezdetei (Városi Szemle 1914.), a Százados úti fiókkönyvtár működéséről ad számot. A másik szintén a 3. sz. könyvtár gyermekrészlegéről írt beszámoló: Zsák Wilfried: A Fővárosi Könyvtár és ifjúsági olvasói c. munkája. (A Fővárosi Könyvtár Évkönyve VI. 1936.) Váradi Irma cikkében figyelemre méltó az a megállapítás, hogy az ifjúsági könyvanyag „nagyon szegényes és hiányos”, valamint az, hogy a „Lányok legkedvesebb könyvei” cím alatt Tutsek A. Cilikéje vezet. A lányok „Vernét egészen mellőzték” — írja a szerző. A kép még teljesebb, ha figyelembe vesszük, hogy az olvasott műveknek csak 6%-a volt ismeret- terjesztő. Ebből is világosabbá válik, hogy különösen a lányok szempontjából milyen olvasó- szolgálati hagyományokkal kellett megküzdenünk. A kölcsönzőszolgálatot nehezítette az is, hogy a klasszikusok példányszáma jóval alacsonyabb volt a többinél.
