A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961

Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban

„Nálunk szabadpolc-rendszer van. A könyvek szak- és betűrendben találhatók, és a katalógust is lehet használni”. El kell ismerni, hogy a nagy forgalom idején az első tájékoztatás nem lehet alapos. Sajnos azonban az egyszer meg nem adott felvilágosítást később sem pótolják. Bár már megjelent „Amit az olvasónak jó tudni” című kis útmutatónk, ez nem helyettesítheti a rendszeres szóbeli tájékoztatást. Ahhoz, hogy minden olvasót egyszer alaposan tájékoztassanak., szükséges, hogy az olvasó tasakján jelezzék e tájékoztatás megtörténtét. Ha az olvasó tartozik 2 forinttal, a tasakon ott a jelzés, s ez helyes. De miért nincs feljegyezve a mi tartozásunk is? A tájékoztatásnak ki kell terjednie Amiamennyi segédeszköz bemutatására. Ehhez szükséges, hogy a jelenleginél sokkal több szemléltető tábla legyen a szabadpolcos könyvtárakban. Különösen a nagyobbakban lenne jó a könyvtár szolgáltatásairól térképet készíteni s a bejárathoz közel elhelyezni. A mozik férőhelyének térképét az előcsarnokban kifüggesztik. Mért nem mutatjuk be mi is, hol vannak a szépirodalmi művek, hol az ismeret- terjesztő irodalom, milyen csoportot hol találunk, hol vannak és milyenek katalógusaink, bibliográfiáink, kézikönyvtárunk, folyóirataink stb. Változatlanul hiányzik a szerző szerinti tábla, amely megmutatja, hogy különböző szerzők műveit melyik polcnál találja az olvasó.

Az ún. első tájékoztatás mellett és azt követően a segédeszközök használatának tanítására kell a legnagyobb súlyt helyezni. A szovjet szakirodalomból arról értesülünk, hogy az olvasók csoportos foglalkozásainak keretében helyet kap a segédeszközök használatának tanítása is. Úgy gondoljuk, hogy a mi viszonyaink között elsősorban fiatalkorú olvasóink, önképzésben részt vevő munkások, munkásnők számára kellene így biztosítani, hogy minél előbb és önállóan igazodjanak el a könyvtárban.

A bibliográfiák, ajánló albumok, katalógusok igénybevételét az olvasó számára nélkülözhetetlenné tenni nagy távlati feladat, olyan aprómunka, aminek nem lesznek nagy, látványos eredményei, de nyomában az értékes irodalom kölcsönzésének nagymérvű emelkedése, az ohmsó szellemi gazdagodása jár majd.

Kinek, mikor, mennyit és hogyan segítsünk?

Ezt kell eldönteni a szabadpolc-rendszerű könyvtárakban s a döntés nem könnyű. Hiszen olvasóink összetétele rendkívül sokrétű, a társadalom minden rétegét képviselik könyvtárainkban. A művelődéspolitikai irányelvek megszabják s a mindennap gyakorlatában ki is alakult, hogy a munkások, a pedagógusok s általában a fiatalok olvasására igyekszünk nagyobb gondot fordítani. Itt a kérdést azonban konkréten kell felvetni. Egyenként kell e kiemelt kategóriákba tartozó olvasók esetében dönteni, hogy vajon szükség van-e a rendszeres segítésre a könyvek kiválasztásához, vagy elegendő az alapos tájékoztatás, a könyvválasztás lehetőségének ismertetése. Meg kell találni végre azokat az olvasókat is, akiknek olvasótervre van szükségük, azaz hosszabb időre egy alkalommal irányíthatók. E döntéseket valamilyen módon rögzíteni is kell — megoldani, hogy a könyvtáros tudja kinek mit kell nyújtani s az olvasó is legyen tisztában azzal, mit kaphat a könyvtárostól. Ha az első tájékoztatás vagy az ezt pótló későbbi beszélgetés alkalmával e döntés megfogalmazódott, különböző színű olvasófüzetek, olvasótervek kézbeadása útján eligazodhat a könyvtáros.

Egy német könyvtáros számításai szerint a szabadpolc-rendszer bevezetése után az olvasók összlétszámához viszonyítva 19,5 százalék tartott igényt konzultációra. A 28-as és 44-es könyvtárakban végzett mérések szerint az olvasók 26,8 százalékának, illetőleg 47 százalékának nyújtottak segítséget. Ügy kell szervezni a munkát, hogy nem minden alkalommal, de mindenkinek, akinek erre szüksége van, legyen módja segítséget kérni, sőt legyen módunk segítséget adni, mert a kettő nem azonos. A mi olvasóinknak kb. a fele (a 8-as sz. könyvtár mérése alapján) zárt-rendszernél is önállóan választ, vagy választana, ha a kért könyv a raktárban lenne. Ennek a 50 százaléknak nyilvánvalóan nem szükséges az állandó közvetlen segítség a szabadpolc-rendszer mellett sem. Számukra első helyen áll a könyvtár tájékoztató szervezete (katalógusok, tematikus kartotékok, bibliográfiák, címjegyzékek), amelynek jelentősége a szabadpolc-rendszer esetében igen nagy. Jól szervezett tájékoztató apparátus nélkül nem lehet irányítani a szabadpolc-rendszerű könyvtár látogatóinak olvasását. Üj szer154