A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dobos Piroska: Szabadpolc-rendszer a kerületi könyvtárakban
zemények jegyzéke, tematikus kiállítások, faliújságok segítenek az önállóan tájékozódni tudó olvasóknak az irodalom kiválasztásában. A gondot csak olvasóink másik 50 százaléka okozza. Megtalálni őket a könyvtári polcok előtt, folyamatos foglalkozással elérni, hogy tájékozatlanságuk megszűnjön, önállóan is megkeressék és megtalálják, ami fejlődésüket leginkább szolgálja —- ez a feladat. Minden könyvtáros ismeri azokat az olvasókat, akik nagyon hálásak minden útbaigazításért, de ők maguk „nem akarják zavarni” a könyvtárost. Szabadpolc mellett még inkább törekednünk kell az ilyen olvasók felfedezésére és szerénységüket oldjuk fel alapos, baráti tájékoztatással. Fordítsunk nagy gondot azokra is, akik konkrét igénnyel fordulnak hozzánk és tanítsuk meg őket az önálló tájékozódásra a könyvtárban. Ne hagyjunk egyetlen olvasót se céltalanul és eredménytelenül bolyongani a szabadpolcok között. Ezeknek az olvásóknak segíteni nem egyéni szabadságuk korlátozása, nem okvetetlenkedés, hanem elsőrendű kötelesség. Velük szemben az olvasószolgálat ne legyen személytelen, ellenkezőleg, a könyvtáros személye legyen számukra az eligazodás és a fejlődés biztosítéka. Ebből a szempontból van jelentősége 43. sz. szabadpolcos könyvtárunk kísérletének. 25 munkásolvasó olvasmányairól vezettek személyi lapot. Az volt a céljuk, hogy megfigyeljék olvasóik érdeklődési körét s hogy olvasmányaikról beszélgetve lássák, hogy a kivitt könyvek mennyiben járultak hozzá műveltségük szélesítéséhez. A beszélgetések során úgy találták, hogy kevésbé tudták szavakba foglalni a lényeget, ami a könyvből megmaradt bennük. „Ezt a készséget — írja a könyvtár vezetője — biztosan ki lehet fejleszteni, ha gyakrabban módját tudja ejteni a könyvtáros, hogy az olvasott könyvekről elbeszélgessen velük. Az alap, az érdeklődés megvan, mert hiszen járnak könyvtárba. Itt lesz a könyvtáros feladata, hogy segítsen az élmény feldolgozásában és rendszerezésében”. Törekedni kell arra, hogy a kölcsönzött könyveket valóban elolvassák s természetesen segíteni abban, hogy a művek Aralóban hassanak is. E probléma persze nem a szabadpolcrendszerrel függ össze, hiszen az olvasók egy része bizonyosan jobban tud választani a szabadpolcon kínált köny\Tekből. Éppen a zártrendszerű könyvtárakban tapasztaltuk nem egyszer, hogy az olvasó a visszahozott könyvre egyáltalán nem emlékezett. A könyvtári munka hatékonyságának fokozása megköveteli, hogy a segítséget éppen azoknak, akiknek erre a legnagyobb szükségük van, megadjuk. Szólni kell a könyvtárlátogatók egy csoportjáról, a fiatalokról, akikkel eddig is nagy gonddal igyekeztek foglalkozni a könyvtárakban, bár nem mindig egyforma sikerrel. Említettük, hogy a legeredményesebb zártrendszer mellett a külön pultnál történő kölcsönzés, amikor a olvasó mindig azonos könyvtárossal találkozik, amikor a személyi lap minden kölcsönzéskor a könyvtáros kezébe lehet, s amikor a kölcsönös bizalom talaján befolyásolhatja a fiatalt olvasmányainak kiválasztásában. Nem jelenti ez a fiatalok semmiféle korlátozását, nem is érzik ezt, sőt, hálásak a segítségért. Több oldalról merült fel a kívánság: valamilyen formában biztosítsuk a szabadpolcrendszer keretei között is az „Ifi-pult” előnyeit. A 28-as, a 2-es és a kisebb szabadpolc-rendszerű könyvtárakban is külön polcra helyezték az elsősorban fiataloknak szánt könyveket. Amint a megfigyelések bizonyítják, némi előnnyel ez is jár. Fokozni lehetne a fiatalokkal való foglalkozást, ha azonos színű olvasófüzettel látnánk el őket, amelyben a kölcsönzött műveket bejegyeznék. Ezzel kerülne a fiatal olvasó a polcok közé s ezt kérhetné el a könyvtáros az olvasótól, mielőtt a választásban segítene. E füzetet lehetne összeszedni csoportos foglalkozások, klubdélutánok előtt, amikor az olvasmány-élményekről beszélgethetnének. E füzet betétlapjaként használhatnánk az olvasónak szánt, közösen összeállított olvasótervet — ez szintén hatásosabbá tehetné a munkát. Ha volna hely, polc könyv és könyvtáros, külön teremben lehetne szervezni a fiatalok számára a kölcsönzést. A könyv visszavételét itt — a kiadás adminisztrációját viszont már központi helyen lehetne megoldani. így biztosítható, hogy egy könyvtáros folyamatosan foglalkozzék a fiatalokkal a könyvek visszavételekor és a polc mellett, a személyi lap vezetésével, az olvasóterv folyamatos irányításával is segíthet, módja van a klubmunka szervezésére, a csoportos foglalkozások előkészítésére stb. E külön terem s az itt felállított könyvek nem jelentenék azt, hogy a fiatal olvasó máshonnan könyvet ne választhatna. Ha a fiatal olyan könyvet választ, amelyet a könyvtáros még nem javasolna, visszahozatalakor az a könyvtáros, aki egyébként is ismeri 155
