A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
A statisztikai hivatal könyvtára a Deák Ferenc utca 2. alatti Fővárosi Vigadó öt helyiségében állt. 1899 májusában 20 185 kötettel rendelkezett, a könyvtárt Dobján László hivatalnok kezelte s ezt külső érdeklődők is használhatták a hivatalos órákban, reggel 8-tól délután 2-ig. Olvasóhelyiség nem volt, de 10 olvasónak helyet tudtak adni a hivatali szobákban. A gyarapításra változatalanul az 1873-ban megállapított 500 korona (250 Ft) állt rendelkezésre. Figyelemre méltó változás : a könyvtár hagyományos gyűjtőkörét 1899- ben már ki akarja terjeszteni, éspedig mint olvashatjuk: „Különösen a Budapestre vonatkozó müvek gyűjtését tűzte ki feladatául”. Erősen valószínű, hogy ennek a törekvésnek a hátterében már a Fővárosi Levéltárban Toldv László kezdeményezésére időközben létrejött ,.fővárosi könyvtár”-ral való versengés húzódott meg. A versengés, amely utóbb, 1900—1903 közt a főváros legfelsőbb vezetőit is foglalkoztató tusakodássá fajult, akörül folyt, hogy ki legyen a leendő városi könyvtár gazdája: a levéltár-e, vagy a statisztikai hivatal. A Körösy József statisztikai hivatali igazgató és Toldy László főlevéltáros közti „párbaj” részleteit másutt ismertetjük, de e helyen kell utalnunk arra, ami ebből a háborúskodásból a statisztikai hivatal könyvtárának fejlődéstörténetéhez szolgáltatott újabb adatokat. Kőrösy József a maga részéről ugyanis igyekezett megvédeni a hivatalában több mint három évtizeden át épített könyvtárat, eközben több beadványban a könyvtárra vonatkozóan is újabb értékes közléseket hozott. így 1900. október 17-én a város vezetői által életrehívott könyvtári albizottsághoz intézett egy beadványt (FSZEK Kvt.-Tört. Ir.-Stat. Hiv. kvt. iratai 1902. nov. 25. melléklet 17—18 old.) Itt egy fejezet terjedelemben ír „A statisztikai hivatal könyvtára tartalmá”-ról. Azt bizonyítja, hogy a statisztikai hivatali könyvtár a hivatal feladatainak megfelelően 87 és fél %-ában közigazgatási müveket tartalmaz és csupán 5 és fél %-ban szorosan vett statisztikai és az ahhoz kapcsolódó földrajzi munkákat, a fennmaradó 7 és fél % jogi, történelmi és vegyes anyag. Ugyanabban az iratban közli, hogy 1900 októberében kereken 25 000 munkából áll a gyűjtemény, melynek értéke 50—60 ezer forintra becsülhető, jóllehet a főváros az eltelt 30 év alatt alig 8 000 forintot költött rá. „Mindehhez hozzászámítandó azon 400 (!) kötet, melyet magunknak a fővárosi Frank Könyvtár többezernyi kötetéből ezen könyvtár elajándékozása alkalmával kiválasztottunk”. (Az itt szereplő 400-as szám feltétlenül pontatlan, hiszen, mint lentebb láttuk, a Frank-könyvtárból származó 326 mű között nemcsak sok 3—7 kötetes, hanem egy 45 kötetes sorozat is akadt). A következő, ugyancsak a főlevéltáros „konfiskálási” kísérletével való harcban született, már rendkívül éles, szenvedélyes, polemikus irat 1902. november 18-áról kelteződött. Kőrösy József Toldy Lászlónak egy egész halom „finom csomagolás”-ban felhozott vádjával száll vitába. A vádnak egy része személy szerint Kőrösy ellen irányult, másik része a könyvtár vezetési módszereit kifogásolta. Mi az, ami a statisztikai hivatali könyvtár megítélése szempontjából ma is érdekes ebből az emlékiratból? A könyvtártörténeti irattárban őrzött és a tanácshoz intézett beadvány megállapítja, hogy 1902-ben a statisztikai hivatal könyvtára Budapest leggazdagabb közigazgatási anyagát képviseli, de a szerző hozzáteszi: „Bizony, ezt csak egy-két bizottsági tag tudhatta, aki hozzánk eltévedt. A közgyűlésnek alig volt alkalma a könyvtár létezéséről tudomást venni ; a szegényes dotáció. . . kérelmünk dacára nem volt felemelhető, így pld. mi 50 koronába kerülő munkát már meg sem szerezhettünk. . . A hatóság nem igen törődött a statisztika könyvtárral és így azt, hogy itt kész közigazgatási könyvtárral már is rendelkezik, nem is sejtette.” Kőrösy ugyanebben az emlékiratban arról is szól, hogy a mostoha bánásmód és az érdektelenség ellenére olyan korszerű anyagot sikerült összegyűjtenie, hogy jeles tudósok, így pl. Lenhossék Mihály orvosprolesszor, Budapesten egyedül az ő könyvtárában találta meg a tudományos munkájához szükséges forrásokat. 94
