A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1961
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár előtörténetéből
könyvtára, de ez csakis szak- és kézikönyvtár. Hogy ezt városi könyvtárral nem lehet összetéveszteni, az már gyenge dotációjából is kitűnik. Frankfurt városa például a városi könyvtár gyarapítására évenként 12.000 márkát költ, Budapest fővárosa a statisztikai hivatal könyvtárára előbb évi 150 és később 250 forintot, mely összegnek több mint felét szakfolyóiratok előfizetése veszi igénybe. Ha dacára ennek sikerült ezen kézikönyvtárat oly fokra emelni, hogy az az ország könyvtárai között kiváló helyet foglal el, ezt csak annak köszönhetjük, hogy külföldről. . . ingyen érkeznek be szakmunkák”. — majd kijelenti, hogy hely- és személyzethiány miatt sem vállalná a hivatal számára érdektelen akadémiai kiadványok befogadását, de nagyon helyesli, hogy más fővárosi, a mérnöki, tisztiorvosi, levéltári stb. hivatalok a maguk szakkönyvtárát szükséges irodalommal gyarapítsák. Paródiába illő, hogy Kőrösy mindkét vétóját szem elől tévesztve, a hatóságok még jó ideig próbálkoznak nála hasonló ügyekben. — 1892. november 30-án például a polgármester címére érkezett Koppenhága város könyvküldeménye. A dán főváros 1892-es évi nyomtatott költségvetése volt az ajándék, melyet megint „a létesítendő fő- és székvárosi könyvtárban leendő elhelyezés” végett Kőrösyhez irányítottak. Kőrösy december 10-i beadványban tiltakozik és megismétli a korábban kifejtett ellenérvét. — 1892. október 27-i, ugyancsak a polgármesterhez címzett beadványában a francia közoktatási nrnisztériumnak ezúttal is a polgármesterhez érkezett és változatlanul hozzá továbbított két csomag könyve elfogadását utasítja vissza. A fővárosi könyvtár ügyével kapcsolatos elképesztő tájékozatlanságról ad képet az a hivatali „labdá- zás”, amelynek nyomait Kőrösy ez utóbbi előterjesztésének felzete tükrözi. Íme az ügyosztályok, amelyek egymáshoz küldözgették —• főként az „illetékesség” tisztázatlansága miatt, Kőrösy aktáját: 1892. nov. 8.: VII. ügyosztály Sacher [Bárczy] István jelzésével : vissza Kőrösynek 1892. nov. 11.: Kőrösy: vissza VII. ügyosztálynak 1892. nov. 21.: VII. ügyosztály: I. ügyosztálytól kéri az előiratokat 1892. nov. 28.: I. ügyosztály: megküldi az előiratokat 1892. dec. 27.: VII. ügyosztály: illetékes intézkedés végett az egészet I. ügyosztályhoz teszi át 1893. jan. 5. : I. ügyosztály: „illetékességből a VII. ügyosztályhoz teszi át” 1893. jan. 9.: VII. ügyosztály: „minthogy a segédhivatalok s így a levéltár helyiségeinek felhasználása fölötti rendelkezés az elnöki és személyi ügyosztály hatáskörébe tartozik, az illetékes Elnöki A. ügyosztályhoz tétetik át” (Itt is Sacher [Bárczy] István aláírása) 1893. jan. 12.: Elnöki ügyosztály: „Végleg kivezetendő” A Kőrösy 1892. október 27-i beadványának felzetéből látható fenti aktatologatás is eléggé nyilvánvalóan mutatja: a kilencvenes évek elején nagyobb a közömbösség és tájékozatlanság a városi könyvtár kérdésében, mint húsz évvel korábban, Pest városa életének utolsó szakaszában, azaz 1867—1873 között. Egy ideig még szó esik arról, hogy mégis a statisztikai hivatal könyvtára vállalja a leendő városi (közigazgatási) könyvtár anyagának gyűjtését. Kőrösy József is hajlik később a feladat ellátására. 1893. február 14-i előterjesztésében konkrétan fel is sorolja, mely külföldi folyóiratokat javasol e célra megrendelni, de azután lassan „elalszik” az ügy, nyilván mert Kőrösy kifejtette: a könyv- és folyóiratbeszerzéshez pénzügyi fedezet is kell. . . 1894-ben töltötte be a statisztikai hivatal és könyvtár fennállása 25. évét. Ebből az alkalomból írta Thirring Gusztáv már említett rövid visszapillantását. A gyűjtemény ekkor már kiépített szakkatalógussal rendelkezett, 64 folyóiratot járatott (ezek egy részét Kőrösy József igazgató rendelte saját költségén), 48 város küldte meg időszaki kiadványait, a könyvtár állománya 14 790 kötet. Mint említettük, a főváros statisztikai havi közleményeiben időről időre feltüntették az új szerzeményeket, amelyekből láthatjuk, hogy változatlanul a statisztikai és államtudományi könyvek állfak az gyarapítási politika előterében. Üjabb „pillanatfelvétel” készült 1899-ben, az 1900-Ъап megindított múzeumi és könyvtári útmutató a Magyar Minerva számára. E közlésből ismét érdekes adatokat nyerünk. 93
