A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben

pában és Amerikában e kérdésről megjelentek, az összes folyóiratok megvoltak, pontosan katalogizálva, mindenki számára hozzáférhetően. Ez az intézmény nemcsak a szociológiai kutatás pótolhatatlan eszköze, hanem minden szociális irányú népszerű törekvés központja volt, egyszersmind azon ritka kultúrális alkotások közé tartozott, melyeket minden nemzet tiszteletben tartott. S most az úgynevezett „keresztény Magyarország” ellenforradalmi hordái szétrombolták a kultúrának ezt a szentélyét, szétrombolták vak dühükben, tudatlanságuktól és gyűlölködésüktől vezetve.”19

A svájci lap végül első kézből nyert, meg nem nevezett, de „feltétlenül hitelesének minősített forrásra hivatkozva kereken 15 OOO-гг teszi a megsemmisített kötetek számát és a „budapesti vandálokat” a „jóérzésű emberek közmegvetésének adja át.”

A fővárosi könyvtár ellenforradalmi vezetőségének kisebb gondja is nagyobb lehetett annál, mint hogy a jóérzésű emberek véleményével törődjék. Ellenkezőleg, minden törekvésük azt a célt szolgálta, hogy a könyvtár nagy alapítójának, Szabó Ervinnek hagyatékát az ellenforradalom képére torzítsák.

Ha a Tanácsköztársaság Szabó Ervin érdemeit azzal méltatta, hogy róla nevezte el a fővárosi könyvtárat, úgy az ellenforradalom egyik legsürgősebb teendőjének tartotta, hogy megfossza az intézményt ettől a névtől. 1919. augusztus 30-án bocsátották ki a következő körlevelet:

„Körlevél. A polgármester úr és a tanács határozata folytán a könyvtárnak a proletárdiktatúra alatt nyert elnevezése megszűnik. Hivatalos neve ismét Városi Nyilvános Könyvtár lesz. Ezen határozat természetesen Szabó Ervin emlékét nem érinti.

1919. aug. 30. Kremmer Dezső megbízott vezető.”20

Nem ez volt az első és nem is az utolsó eset, hogy a könyvtár új vezetősége, a maga felelősségét kisebbíteni akarva, a felsőbbségre hivatkozott egy népszerűtlen intézkedés végrehajtásakor.

Szabó Ervinnek, a könyvtár alig egy éve elhúnyt alapítójának és első igazgatójának emléke még olyan elevenen él a könyvtár dolgozóiban, s ezek között még az új vezetőség tagjaiban is, hogy egészében nem tagadhatták meg. Ez a magyarázata, hogy az elhunyt igazgató halála évfordulóján ezt írta Kremmer Dezső körlevelében:

„Egy éve, hogy Dr Szabó Ervin, a mi könyvtárunk újjászervezője és első igazgatója elment közülünk. Nem múlaszthatom el, mint Szabó Ervinnek, a könyvtárosnak tanítványa, hogy ez alkalommal az ő nemes alakjára ne irányítsam kartársaimnak figyelmét. — Szabó Ervin a könyvtári tudományok lelkes, buzgó művelője, a fővárosi könyvtári és kapcsolatos kérdések állandó felszínen tartója, bátor harcosa, — legyen a mi példaképünk. — Kemény szóval, nemes írással küzdött az ő kedves terve, egy nagyarányú hatalmas közművelődési könyvtár és intézet kiépítéséért. Hogy nem sikerült e szép terv, — nem rajta múlt! — Álljon meg egy röpke percig kezünkben a toll, a nyitott könyv, a katalóguscédula, s az emlékezés koszorúját gondolatban tegyük le az ő sírjára 1

1919. szeptember 30. Kremmer Dezső.”21

A lélekelemzés körébe tartozna annak vizsgálata, miként egyeztette össze az ellenforradalmat készségesen kiszolgáló Kremmer saját tetteit azzal a felfogásával, hogy ő „Szabó Ervinnek, a könyvtárosnak tanítványa.” Nyilvánvaló, hogy Kremmer Szabó Ervinben külön akarta választani a könyvtárost és a szocialista forradalmárt s ez utóbbi vonatkozásban természetesen megtagadta őt. Mégis, több mint furcsa, hogy meleghangú emlékezésével körülbelül egyidőben Szabó Ervin szocialista szellemű munkáit zár alá helyezte, illetve a rendőrségnek adta át. A Népszava 1919. október 15-i számának vezércikkében „Index” címen a Friedrich kormány által selejtezésre ítélt művek között Vandervelde, Kautsky,

19 Bündner Volkswache 1919. nov. 22.

20 FSZEK Kvt.-tört. ír. Ellenf. 1919. aug. 30.

21 Uo. 1919. szept. 30.

5 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyve Vili. 1960. — 31

65