A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Horváthné Varsányi Lívia: A statisztika szerepe a kerületi könyvtárak munkájában
csökkentette az 1959 szeptemberéber kiadott rendelet, mely szerint a szünetelő tasakokat nem számítjuk az olvasóforgalomhoz. Ennek hatásáról még a továbbiakban szó lesz. A napi statisztikából adódóan a kölcsönzők száma mellett az olvasótermi látogatók számát is tartalmazza a havi összesítés. Mivel a kerületi könyvtárakban jelenleg nem általános az olvasótermi felügyelő, sőt a meglevők sem vezetnek erről statisztikát, ez a szám csak becsült adata lehet az olvasóforgalmi statisztikának. A kölcsönzött kötetek számát természetesen elsősorban a napi olvasóforgalom mértéke határozza meg. Több olvasó több kötetet kölcsönöz, ha — s ez a másik meghatározó szempont — a könyvtár ki tudja elégíteni az igényeket, ha megvan a könyv, amit kérnek, s ha nem, tud-e a könyvtáros mást ajánlani helyette? A napi kötetforgalom adatait az 1961. jan. 1-ével bevezetett új módszer bizonyos fokig csökkenti. E szerint a hosszabbítások nem számítanak újabb kölcsönzésnek és így nem kerülnek a napi kötetforgalomba. Könyvtárunkban a rendelet óta leszámoljuk a meghosszabbított könyvkártyákat, hogy a kötetforgalom alakulása az előbbi évekhez viszonyítható legyen. Érdemes megemlíteni, hogy a hosszabbítások száma 1961 januárjában 13,8%-a, februárban 12,5%-a volt a havi kötetforgalomnak. A kölcsönzött kötetek száma csak mennyiségileg tárja fel az olvasók könyvek iránti érdeklődését. A könyvforgalom minőségi összetételét a kölcsönzött kötetek jelleg szerinti csoportosítása mutatja. A jelenleg használt csoportok, amelyek adatai a napi statisztikai bontásból alakulnak, még többszöri módosítás után sem fejezik ki teljes mértékben a kölcsönzött kötetek minőségi összetételét, sőt ezzel a módszerrel a statisztika ellenőrző szerepe sem érvényesülhet. Bár az egyes csoportokba való besorolás szempontjait útmutatók szabályozzák, a müvek sokrétű, változatos, összetett tömegében nem nyújhatnak teljes eligazodást. Az „egyéb szépirodalom” csoportjának tartalmában például nagyon sok átfedés tapasztalható, amit a „népi dem.” csoport, továbbá a két Németország írói hovatartozásának tisztázatlansága egyes könyvtárosok előtt is elősegít. A statisztika lényegével ellentétben álló tény, hogy e csoportokba való besorolás elvét a statisztikázó könyvtárosok több-kevesebb tájékozottsága számottevően módosítja, ami által még a nagy számok törvényét figyelembe véve is változhatnak e csoportok adatai. Atovábbiakban éppen ezért szükséges egységes módszer kidolgozása. Figyelembe véve a könyvtárak lehetőségeit, meg lehetne oldani legalább a népi demokratikus művek kártyáinak betűvel vagy számmal való jelölését. Ez a módszer az elektronikus adatfeldolgozás előkészítését is jelenthetné. Különösen a mai német írók, a régi és új kínai szerzők, a népi demokráciákban élő magyar írók besorolása szempontjából válik e javaslat mindinkább időszerűvé. A jelölés gyakorlati megoldása az volna, ha az eddig megjelent művek hovátartozásáról jegyzéket adna ki a kerületi könyvtárak osztálya a Központi Címjegyzék alapján, a továbbiakban megjelenő művek kártyáit pedig a kollektor látná el a megfelelő jelzéssel. E probléma megoldásával azért kellene foglalkozni, mivel a népi demokratikus irodalom forgalmát csak hiteles statisztikai adatok alapján lehet különös figyelemmel kísérni. A szépirodalmi csoportok összefüggése szempontjából fontos a könyvtár számára a szovjet írók forgalmának figyelése, különösen az „egyéb szépirodalom” adatainak viszonylatában, mivel ez főleg a modern nyugati irodalmat tartalmazza, de egybevethető az új magyar irodalom olvasottságával is. A szépirodalom egyéb területén, pl. az új és régi magyar irodalom forgalmának összehasonlításánál is segítséget nyújt a napi statisztika. Ezen mérhető le a felszabadulás előtt és után alkotó irók olvasása közötti helyes arány kialakulása. Az összehasonlítás részleteit azonban csak a reprezentatív felvételek tárhatják fel. Az ismeretterjesztő irodalom csoportjai közül különösen a társadalomtudományi és természettudományi művek forgalma érdemel figyelmet. A többi szakot a könyvtárak általában különleges olvasóösszetételüknek megfelelő mértékben elemzik. (Termelő- szövetkezetek közelében a mezőgazdasági irodalmat, a túlnyomórészt munkáskerületekben a műszaki irodalmat, stb.) Az ebből adódó összefüggések elemzését és felhasználását még fokozni kellene. Az „egyéb ismeretterjesztő” szak tartalmából eddig még csak a tapasztalat 174
