A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960

Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben

a társadalomtudományi központ volt, és ezrével a „free publie library”-k, a mindenki számára hozzáférhető közművelődési könyvtárak, melyek eredetileg mintául is szolgáltak a Szabó Ervini törekvéseknek.

De amit a gyarmatbirodalmakat szipolyozó, a háborún gazdagodó Anglia, Amerika el tudott viselni, azt nem tudta elviselni a szocialista forradalom győzelmével gyengeségére ráébredt magyar burzsoázia. Mikor 1919 augusztusa után a forradalmakat előkészítő tényezőket keresték, a fővárosi könyvtárban elsőrangú ellenséget fedeztek fel. A maguk szempontjából igazuk volt: a fővárosi könyvtár régi szervezete éppen elfogulatlansága miatt a sötétségbe a világosság egy sugarát hozta s ezért tolultak feléje szellemi felszabadulás után áhí- tozók. S olyan rendszerben, mely a lakosság többségét nyomorúságra vagy tengődésre ítélte, már puszta létével is valóban veszélyt jelentett egy olyan társadalomtudományi könyvtár, melynek anyagából a nyomor igazi okait is megtudhatta az olvasó.

Láttuk, hogy az ellenforradalom nemcsak felismerte a veszélyt, de nyomban cselekedett is. Ismételten utaltunk arra, hogy az új vezető, Kremmer Dezső, egy 1919. augusztusában a polgármesterhez küldött beadványában maga ismerte el, hogy a könyvtár anyagából „egyként meríthet szocialista és klerikális magának megfelelőt”, de ugyanaz a Kremmer „helyes” érzékkel már az első napokban meghozta intézkedéseit, hogy szocialista ne meríthessen az anyagból: a haladó szellemű könyvek egy részét a román burzsoá megszállóknak, másikat a rendőrségnek szolgáltatta ki és a maradékot szigorú zár alá helyezte. Tekintve azonban a könyvtár bonyolult jellegét, a baloldali anyag kiirtása csak a gyűjtemény olyan megsemmisítésével lett volna lehetséges, amelyet Wolff Károly és a vele hasonszőrűek sürgettek. Mivel ez a könyvtár megszűnését eredményezte volna, Kremmerék az intézmény védelmére kényszerültek. Az ellenforradalom főcsapásait továbbra is a könyvtár jellege ellen irányította és ellenszerként Kremmerék gyorsan rászánták magukat arra, hogy az intézmény egész jellegét megváltoztassák.

Az 1920-as jelentés 4. lapján olvashatjuk:

„A könyvtár igazgatóságát felsőbb hatósága utasította, hogy — félretéve a régi

szabályzattervezetet — egészen új könyvtári szabályrendeletet dolgozzon ki, mely a

legkisebb részletkérdést is felölelje.”

Az új szabályzattervezet (melyet végül csak 1925-ben hagytak jóvá és részletes ismertetésére a következő időszak tárgyalása folyamán térünk vissza) lényegében nem hozott már semmi újat az ellenforradalmi gyakorlattal szemben, csupán szentesítette azt: a központi gyűjtemény társadalomtudományi jellegét felszámolták, helyette a ködös „általános tudományos könyvtár” „egyetemes kultúrintézet” jelige alatt rúgták fel a Szabó Ervin-' hagyomá iyo- kat, torzították el az európai viszonylatban is egyedül álló gyűjteményt. A fővárosi könyvtár fiókjainak „free public library” jellege is megszűnt, a nemzeti egység, a pártatlanság jelszavainak leple alatt a fiókokat a „hazafias”, értsd fasiszta átnevelés fellegváraivá igyekeztek kiépíteni.

Hogy ez a törekvésük nem járt maradéktalan sikerrel, hogy a könyvtár erős alapjai ezeket a súlyos csapásokat is kibírták, az nem az ellenforradalmi vezetőkön múlt.

Annyi bizonyos és erről akarva-akaratlanul maguk az ellenforradalmi korszak jelentései is beszélnek, hogy a nemrég virágzó intézmény számára csaknem végzetes megrázkódtatást jelentett ez a sajátságos „építőmunka”.

A könyvtár tervszerű elsorvasztására irányuló törekvések a költségvetési keret folytonos zsugorodásában ütköztek ki a legszembetűnőbben. A számok, a könyvtárra fordított százezer — majd millió koronák, e tekintetben semmit sem mondanak, hiszen köztudomású, hogy 1919-ben a pénz rohamos felhígulása indult meg. Arra, hogy a könyvtárosok fizetése mindig messze mögötte maradt az áraknak, rámutatott Platthy György törvény- hatósági tag idézett felszólalása is, melyben arra tett javaslatot, hogy a könyvtárosok tanulják ki a könyvkötészetet s így egészítsék ki mellékmunkával fizetésüket. (Platthy azonban azt is hozzátette: tnd róla, hogy a különjuttatásokban részesülő igazgató nem szorul rá egyéb mellékkeresetre!) Ami a könyvtár anyagi fejlesztésének nyomo93