A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1960
Dr. Remete László: A fővárosi könyvtár az ellenforradalom első éveiben
Kremmer felbátorodva Wolffnál aratott sikerén, buzgón bizonygatta, hogy ő húsz éven aluliaknak már kezdettől fogva nem adott ki „bizonyos könyveket, még ha egyetemi hallgatók is voltak”, ugyanakkor felhívta Wolff figyelmét arra, hogy bizonyos „demokratikus” látszatot meg kell tartani: „Méltóztassék figyelembe venni, hogy úgy mondjam, elméletben minden budapesti polgár számára nyitva vagyunk az összes könyveinkkel... Amennyiben az olvasókat önkényűleg két részre kellett osztanom: megbízhatókra és megbízhatatlanokra — itt óvatosnak kellett lennem. . . amidőn bizonyos olvasókat, idősebbeket is félre kellett tolnom. . . A könyvtár a régi időkben elsősorban szociológiai szakkönyvtár volt. .. kétségkívül bizonyos merev kereteken belül. . . Wolff Károly közbeszólása: ’Csak marxi irányban. A keresztény szociológiát nem vették’. Kremmer Dezső könyvtárigazgató: [válasza] ’Nem’ Wolff Károly: ,Itt van a hivatalos kijelentés, hogy nem’.”91 Mint látjuk, Kremmer óvatos akart lenni és még Wolff Károly jelenlétében sem merte azt a hazugságot kimondani, hogy Szabó Ervin könyvtára marxista könyvtár volt. Ő csak annyit kockáztatott meg: bizonyos „merev kereteken belül” volt a fővárosi könyvtár társadalomtudományi gyűjtemény. — Wolffnak azonban, mivel ő maga annyit értett a könyvtárhoz, mint hajdú a harangöntéshez, világos érvekre volt szüksége a Szabó Ervin-i hagyatékot védelmező belső ellenzékkel és a külföldi leleplezésekkel szemben. Ezért Wolff szinte szájába rágta Kremmernek azt, hogy a fővárosi könyvtár keresztényszocialista anyagot nem vásárolt, hanem egyoldalúan marxi irányzatú volt. — És Kremmer, hogy pozícióját megvédje, hajlongva helyeselt. — Idézzük itt még egyszer Kremmernek 1919. augusztus 29-én Bódy Tivadarhoz küldött iratából a következő sorokat: „Könyvtárunk teljesen objektív gyűjtőhelye lévén a társadalmi tudományoknak, belőle egyként merít szocialista és klerikális magának megfelelőt.”92 Amikor a fenti sorokat írta Kremmer, még „kezdő” ellenforradalmár volt és nem látta tisztán, hogyan kell alkalmazni a nemzeti éra „pártatlanságot” hirdető jelszavait. Kremmer a hozzászólása további részében jelentette be, a nyilvánosság előtt ezúttal először, hogy a fővárosi könyvtárat „általános tudományos könyvtárrá” fejlesztik, mert „mint szociálpolitikai könyvtárnak jövője nincs” és mert „általában tudományiam szempontból egy kimondott szakkönyvtár egy nagyszabású városhoz, municipális fővároshoz nem méltó”. — Joanovich Pál bizottsági tag hozzászólására válaszolva büszkén közölte, hogy a főváros nemcsak a világháborúról szóló legfontosabb művekkel rendelkezik, hanem, úgymond, „tíz füzetben kiadtuk ennek a kérdésnek a bibliográfiáját is”. — Mint minden esetben, ezúttal is „elfelejtette” Kremmer hozzátenni, hogy a világháború könyvészetének ezt a tízfüzetes sorozatát éppen úgy a könyvtár forradalmi korszakában, vagyis a Szabó Ervin-i korszakban adták ki, mint annyi mást, amivel az ellenforradalmi vezetők dicsekedtek. Wolff kirohanása és Kremmer szégyenletes szereplése széles sajtóvisszahangot váltott ki (1. a „Budapesti Hírlap”, „Az Újság”, „Népszava”, „Világ”, ,,A Nép” stb. 1921 júl. 5-i számait). — Kremmer a maga részéről az ellenzék felháborodásának nyomása alatt a szélsőjobboldali „A Nép” című lap hasábjain próbált magyarázkodni; elismerte, hogy ellentétben városházi felszólalásával, keresztényszocialista és klerikális anyag is volt a fővárosi könyvtárban, de szerinte „ez nem volt tökéletesen kiépítve”. Két héttel később a Wolff könyvégetési tervei nyomán támadt általános felzúdulás eredményeként az ellenforradalmi könyvtárvezetőség még inkább meghátrált és odanyilatkozott, hogy a könyvtár 140 000 kötetnyi anyagából „mindössze 10 000 destruktív”, de ezeket sem fogják elégetni, csupán továbbra is elzárják az olvasók elől. („Az Est” 1921. júl. 17.) • 90 •l Uo. •» FSZEK Kvt.-tört. ír. Ellent. 1919. aug. 29.
