A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés

Maga Tiirr István több tanulmányában megemlékezik a „Corvinádról. Külön cikket is írt róla, melyben így foglalta össze erről vallott nézeteit:

,,A Corvina társulat célja a tudományt, ismereteket népszerűsíteni, s azokat az értelmiség alsóbb osztályaiban meghonosítani. — Tény, hogy e téren hátramaradásunk, tekintve más nemzeteket, melyek e célra már régen törekszenek, nagy. De éppen e ténynek kell arra szolgálnia, hogy annál erélyesebben működjünk a hiányok, hézagok betöltésére. A tudomány nem egyes nemzeteké, hanem az egész emberiség közvagyona. Közvagyon az, mint a lég, mint az elem, melyből minden nemzet, életrevalósága- és előrehaladottságához képest nagyobb vagy kisebb hasznot húz. A Newtonok, Hum- boltok, Aragók örök dicsőségei egy nemzetnek, hallhatatlan, maradandó fénnyel ragyognak a tudomány s az emberiség egén, de a közművelődésre csak akkor fognak hathatni, ha létezni fognak közvetítő közegek, melyek az ő müveiket a nép értelmi felfogásához alkalmazzák, népszerűsítik. — Ne higyjük, hogy az efféle erőlködés kisszerű; a népünk közművelődésére, jövője biztosítására való törekvés mindenkor méltó és hazafias működés.”

A „Corvina” társulat havonta szándékozott egy füzetet kiadni, legolcsóbb kiadványait 2—3 krajcárért áruitatta. Tartalmi megoszlását tekintve 15-féle sorozatot, „könyvtárt” tervezett. Külön füzeteket indított katonák-, munka-, egészség-, iskola és nevelés-, alkotmányos-, történelmiszépirodalmi, erkölcsi könyvtár címen. 1869-tői 1873 áprilisáig azonban csak 34 szám jelent meg. Ebből 5 naptár (gazdasági és évi, vegyes cikkekkel), 10 szépirodalmi, a többi ismeretterjesztő mű. Ezek közül figyelemre érdemesek a következők:

6. sz.: Jókai Mór: A malom alatt. Elbeszélések.

7. sz.: Győry Vilmos: Egy igaz polgár élete. Franklin Benjámin.

12. sz.: Vajda János: Egy honvéd naplójából.

16. sz.: Szász Károly: Álmos. A M. Tud. Akadémia által 100 arannyal jutalmazott regényes hősköltemény.

19. sz.. Szigligeti: Nemzeti színházi képcsarnok.

32. sz.: Türr István: A Corvináról. (Egybekötve néhány Franklin Benjámin mű fordításával.)

33. sz.: Ábrányi Kornél: Id. Mosonyi Mihály élet- és jellemrajza.

Mint a felsorolt kiadványokból kiderül, a „Corvina” sok neves írót sorolhatott munkatársai közé. Jókai, Vajda János, Szigligeti, Ábrányi Kornél bizonyára azért adta műveit első közlésre a „Corviná’’-пак, mert felismerte célja fontosságát. Pártolni akarták a fiatal, sok nehézséggel küzdő vállalatot, mely valószínűleg nem fizethette valami fényesen szerzőit. A fennmaradt akták az első lépéstől kezdve sok bürokratikus akadályról, huza-vonáról és főleg anyagi bajokról tanúskodnak.

Engedélyért Pest városához kellett fordulniok. A városi tanács megtárgyalta a kérelmet és továbbította a minisztériumhoz. Fél évbe tellett, míg az aprólékos gonddal szerkesztett „részvény- társasági alapszabályok”-at jóváhagyta a „földművelés- ipar- és kereskedelemügyi” miniszter 1869 jún. 25-én. Ugyancsak a minisztériumhoz fordultak egy évvel később, mikor a 100 forintos részvények helyett 10,— és 20,— Ft-os részvényeket akartak kibocsájtani, hogy a begyűlt pénzen saját nyomdát vehessenek. A miniszter az engedélyt — az érvényes részvénytársasági jogszabályokra való hivatkozással — megtagadta. A saját nyomdát ennek ellenére felállították, utolsó kiadványaik már a „Corvina” házi nyomdájában nyomtattatnak.

Ha a minisztérium nem is, a városi tanács annál inkább megérti céljaikat és erejéhez mérten támogatja őket. A „Corvina” választmánya kezdettől fogva ügyel a jó viszony ápolására. Türr tábornok előbb idézett „A Corvináról” című cikkét külön kiadásként még 1869-ben megjelentetik és — németre lefordítva — a városi tanács képviselői között kiosztják. Később minden megjelenő füzetükből 10—10 példányt küldenek a dologházi fegyencek részére, melyet a tanács külön átiratban köszön meg. Ugyanakkor 1871 évi nov. 13-i határozatával évi 100 Ft. segélyt biztosít részükre.

A pesti városi tanács jóindulata és segélye már azért is tiszteletreméltó, mert ugyanakkor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium „nem tudott” segítségükre lenni. — „A vezetésemre bízott minisztérium pénzügyi viszonyai és az évi szükségletekre megszavazni szokott összegek nagy183