A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés

sága olyan, hogy sem a „Corvina” kiadványaiból fennmaradt példányokat az állam részére meg nem vásárolhatom, sem pedig annak rendes állami segélyt kilátásba helyezni képes nem vagyok” — írja 1872. dec. 7-én Trefort Ágoston Türrnek. A válaszból következtethetünk a kérelem indokaira is: a kiadványok nem fogynak; csupán a naptárak keltek el az utolsó darabig. A társulat csőd előtt áll. Bizonyossá válik ez utolsó ismert iratukból, egy kérvény másolatából, melyet ugyancsak a minisztériumhoz intéztek.

„Társulatunk sajnosán volt kénytelen működésének három rövid éve alatt tapasztalni, hogy az általa kitűzött nemes cél hazánkban még vagy korai, vagy nem eléggé méltányolt, mert az iránta eleinte mutatkozó részvét s kiadványainak anyagi pártolása, mi egyedül tette volna lehetővé fönnállását, nem hogy emelkedett, de sőt inkább napról napra csökkent, úgyhogy vége felé egyedül a szent eszmétől megválni nem tudó választmány néhány tagjának ezrekre menő áldozatkészsége tartotta fel a társulatot azon reményben, hogy az eszme elvégre mégis győzni fog ... De e remény hiú valal”

Közük a bukott társulat vagyoni mérlegét: 5800 Ft-ra menő terheik mellett 32 000 Ft. értékű könyvekből áll activájuk, mely könyvek legnagyobb része központi raktárakban van elhelyezve, a többi ügynökeiknél kiadva az ország több részében. Ezeket a kiadványokat ajánlják fel a „népnevelési alap” részére, hogy azokból a „községi könyvtárak” alapja képeztessék.

„Alig hisszük, hogy egyhamar a „községi könyvtárak” jutányos megkezdésére a magas kormányra nézve kedvezőbb alkalom fordulhatna elő” — írják, hiszen nem a könyvek tényleges értékét, csupán a tartozás összegét kérik.

Hogy a kormány megváltotta-e végül is a „Corvina” kiadványait, mi lett az eladatlan kötetek sorsa, nem tudjuk. Bizonyos, hogy a társulat 1873-ban feloszlott és hogy a magyar könyvkiadás történetében hosszú ideig nem találkozunk hasonló kísérlettel. A nagy könyvkiadó cégek a „Corvina” fennállása előtt és után egyaránt adtak ki népszerű füzeteket, de nem ezek terjesztését tartották fő feladatuknak. Egy 1878-ból ismert jegyzék szerint pl. a Franklin társulat egyidejűleg négy olcsó 40—50 krajcáros sorozatot is terjesztett: a „Falusi Könyvtár”-t, a „Kis nemzeti múzeum”-ot, Jókai Mór műveinek olcsó kiadását és a „Történelmi Könyvtár”-t. Éppen ebben a tényben kereshetjük a „Corvina” gyors bukásának főokát. A kezdő, sok lelkesedéssel, de kevés szakember bevonásával irányított „Corvina” nem versenyezhetett pl. a nagymúltú Franklinnal.

De a füzetek eladhatatlansága, az érdeklődés hiánya más okot is mutat: kiadványaik túlnyomó részt ismeretterjesztő jellegét. Túl sok „hasznos tudnivalót” zsúfoltak be egy-egy kötetbe; bármelyik naptárukat vagy vegyes jellegű füzetüket ütjük is fel, abban „életrendi tanácsadó” váltakozik a „földművelő néphez” írt intelmekkel. Ennyi tudományra még nem akadt, nem is akadhatott vásárló az 1870-es évek Magyarországában. Anélkül, hogy a kiegyezéskori állapotok részletes vizsgálatára vállalkoznánk, megállapíthatjuk, hogy az ország kulturális állapota messze elmaradt az — egyébként szintén késve indult — ipari, gazdasági fejlődés mögött. Nemcsak olvasókörök, könyvtárak nem alakultak még, de igen sok írni-olvasni nem tudó analfabéta akadt, még a fővárosban is. Éppen ezért jött létre és bizonyult szerencsésebbnek Türr másik kulturális alapítása, a Népművelési Kör.

A népművelési körök eszméjét Türr Franciaországból hozta magával. Első felhívásában is francia példákra hivatkozik, Svájc és Amerika mellett. Nagy eszményképe, Franklin Benjámin tanain kívül a „szabadkőművesek” eszméi is hatottak Türr népnevelő célkitűzéseire.

A tábornok Párisban lépett a szabadkőművesek táborába. 1869-ben már átvette a magyar szabadkőművesek irányítását is, haláláig a „Corvin Mátyás” páholy főmestere volt. Sok vidéki szervezetet is hozott létre, iratai között sok engedély-átiratot, „tiszteletbeli főmesterré” való választásáról szóló értesítéseket találunk. Egy 1873-ban kiadott, a szabadkőművesség történetét tárgyaló mű — Hollós László kiadása — egyenesen a szabadkőműveseknek tulajdonítja a „népnevelési körök” létrehozatalát, szerinte a felnőttek oktatásának ügyét először a páholyokban pendítették meg.

1868 szeptember 30-án szülővárosában, Baján tette közzé a tábornok első „Szózatát” a népoktatási körök ügyében. Ebben a „szózat”-ban felhívta a figyelmet a tudás, a tanulás fontosságára, a tudomány erejére, jelentőségére a népek gazdagodásában. „Menj előre” idézi a polgárosodó nemzetek jelszavát, de hozzáteszi: a tanulatlanok nem mehetnek előre, csakúgy, mint a vakok.

184