A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Gátiné Pásztor Mária: Türr tábornok és a népnevelés

iratait. Nem elemezhetjük részletesen a tábornok csatorna-építő és egyéb tevékenységét. Kiragadott példaképpen talán elég, ha a Pesti Hírlap 1879-es „Türr és Tisza Lajos” című cikkére utalunk.

A cikk gyilkos gúnnyal elemzi Tisza Lajos teljhatalmú királyi biztos szegedi programbeszédét. A nagy árvíz után, a lázas munkálkodás közepette Tisza nem tudott másról beszélni, mint: — „elsorolni, hogy a várost öt kerületre osztják és kik lesznek az elöljárók” — „Ezért kár volt teljhatalmú királyi biztost küldeni Szegedre, ezt ugyan egy osztályfőnök is elvégezhette volna” — állapítja meg az ismeretlen cikkíró. Ellenben Türr. .. Türr, aki épp Párisban van, a földrajzi társaság ülésén felolvasást tart. A szegedi katasztrófáról, annak okairól, a legsürgősebb tennivalókról beszél, alaposan elemzi a helyzetet és kijelöli a tennivalókat a Tisza szabályozás terén. „Ajánljuk a teljhatalmú királyi biztosnak, hogy olvassa el Türr tábornok értekezését, mielőtt programbeszédeket mond. Vagy ha erre nincs ideje, olvassa fel Szegeden programbeszéd helyett. ..”

Mennyit kellett Türrnek tanulnia, mennyire el kellett fordulnia előző életétől ahhoz, hogy ilyen tanulmányt felolvasson, hogy mérnöki munkákat, vállalatokat irányíthasson. Mennyire meg kellett változnia a romantikus katonának ahhoz, hogy ő, aki oly sok nagy embert ismert meg közelebbről, hadvezérek, diplomaták, uralkodók körében forgott —, ő példaképül Franklin Benjámint válassza. Franklin Benjámint, a nyomdászt, a polgárt, aki az emberi élet értelmét elsősorban a munkában és a tanulásban látta. Ha Türr eszményképet keres, őt idézi. — Ha előadást tart, róla is beszél. — Ha cselekszik, 1867-től kezdve őt követi.

Franklin Benjámin sem járt magas iskolákat. Nem született előkelő családból, amit életében elért, csak magának köszönhette. Harcolt is, ha kellett, diplomata is volt, ha úgy hozta a szükség —, de elsősorban, egész életén át tanult és tanított, könyveket írt és könyvtárat alapított. És tanult Türr is és tanított, mert felismerte, milyen nagy hatalom a tudás és milyen kevés adatott ebből egyszerű honfitársainak.

„A tudomány hatalom” — idézi egyre a híres mondást és ennek jegyében alapít könyvkiadó egyesületet, népművelési kört és könyvtárakat. Iskolai tanulókat jutalmaz és a nagybeteg Jászai Marit segélyezi. „Akkor látogatott meg az áldott emlékű Türr tábornok, aki azelőtt jött haza Párisból, és 500 forintot adott azzal a meghagyással, hogy: egyem. Az első, talán az egyetlen, aki nagylelkű, jó volt hozzám, és nem kívánt érte semmit: Drága, fölemelő, szép emlék” — írja naplójában a mindig szigorú Jászai.

Negyven esztendei kulturális munkásságáról (1868—1908) kevesebbet tudunk, mint alig két évtizedes katonai pályafutásáról. Az általa létrehozott egyesületek közül két jelentősebbet ismerünk: a Corvina Könyvkiadót és az Országos Népművelési Kört.

A „Corvina Könyvkiadó” irataiból aránylag sok maradt fenn a Türr hagyatékban és a Főváros- Levéltár „Tanácsi Iratai”-ban. Az iratok, kiadványok tanúsága szerint a könyvkiadó 1869-beni létesült, részvénytársasági alapon. A részvénytársaság elnöke Türr István volt, ügyvezető igazgatója Szabó Richárd. Alaposan átgondolt és szerető lelkesedéssel összeállított programjukban akad olyan pont is, mely ma már elavult, de nagy részét ma is örökül vállalhatná könyvkiadásunk.

E program szerint a „Corvina” hivatása: „az olvasást a magyar emberrel megkedvelteim, népnevelésünket, művelődésünket előmozdítani, a hasznos ismereteket terjeszteni, a nemzeti szellemet ébren tartani.”

A program elemzi a magyar irodalom és könyvkiadás helyzetét: elég sötét színekkel festve az 1870-es évekbeli állapotokat.

„És lássuk, mit nyújt az irodalom a százezreknek? — Szaktudósaink ha írnak egy-két olyan könyvet, mely a tudomány ítélőszéke előtt megállhat, úgy írják, hogy csupán szaktudós veheti hasznát.— Könyvkiadóink, ha adnak ki egy-két jóravaló munkát, oly árt szabnak neki, hogy csak az juthat hozzá, akinek lapáttal szórják be a pénzt ablakán. (Azok a könyvkiadók . ..) kik a népies irodalmat magokhoz ragadták, s a ponyvát terjesztik, nem könyvet: mérget adnak az olvasó kezébe. Nagy választékban van olyan könyvünk, mely nem a nagy közönségnek való és egy ültő helyében elolvashatja a kisebb műveltségű magyar ember azokat, melyet jó lélekkel kezeibe adhatni.”

Ezért határozta el a „Corvina” igazgatósága: „Irodalmi vállalatok által az irodalmat gyarapítani, jó, olcsó és hasznos könyveket terjeszteni, kiadványai olcsósága által az olvasási kedvet s művelődést ébreszteni, növelni.”

182