A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Bikácsi Lászlóné: Gyermekkönyvtáraink néhány problémája
kai, hanem mindig egyénekkel, az adott esetben hozzáforduló olvasóval foglalkozik. Gondoljunk vissza saját serdülőkorunkra és azokra a nagy irodalmi élményekre, melyeket egy-egy könyv elolvasása nyújtott számunkra még akkor is, ha azt esetleg korábban olvastuk el, mint ahogyan felnőtt pedagógusok azt szükségesnek tartották. A ki nem elégített kérések problémájánál külön csoportot alkotnak az ismeretterjesztő művek. A könyvállomány elemző vizsgálata megmutatja azokat a hiányosságokat, melyeket ezen a területen is tapasztalunk gyermekkönyvállományunk összetételénél. Mint már említettük, rendkívül szegényes az életrajzi, az útleírási, a sport és játékos könyvcsoport, de nem találunk változatos anyagot sem a szovjet pionírok életéről, de a magyar ifjúsági mozgalom történetéből sem. Még a viszonylag legjobban ellátott természettudományos csoportnál is vannak hiányosságok. Az ismeret- terjesztő művek közül az alábbiak szerepeltek gyakrabban, mint ki nem elégített kérések: Gox: Görög regék Gsapodi: Erdő-mező virágai Gratzer: Sicc Iljin: Hogyan lett az ember óriás Molnár: Óriáskígyók földjén Takács: Bajvívó magyarok Vargha : J átékoskönyv Az ismeretterjesztő művek csoportjainak rendkívüli szegényessége egyik oka annak, hogy a kölcsönzött könyvek statisztikája szerint arányuk viszonylag alacsony a szépirodalmi művek forgalmához mérve. (12 %.) A kölcsönzött kötetek aránya, illetve abszolút értékű forgalma 1957- hez viszonyítva 1958-ban lényegesen nem változott. A gyermekkönyvtárakban 1957-ben 272 609 kölcsönző személy, 1958-ban 303 310 gyermek fordult meg. Az a tény, hogy a gyermekkönyvállomány jelenlegi állapotában már nem elégítheti ki gyermekolvasóink igényeit, könnyen maga után vonhatja a gyermekolvasók lemorzsolódását, a kölcsönzések arányszámának romlását. Hogy ez mégsem következett be, ennek az az oka, hogy a figyelmeztető statisztikai adatok alapján, valamint a gyakorlati tapasztalatok útján szerzett ismereteket figyelembe véve, már 1958-ban megindítottuk a gyermekkönyvállomány erőteljesebb javítását. Az 1957-es esztendővel szemben, amikor még csak 14%-át fordítottuk a beszerzési összegnek gyermekkönyvekre, 1958-ban már az összes vásárlási keret 20%-át adtuk a gyermekeknek. Még ez a jelentős összegkülönbség sem hozott lényeges javulást a gyermekkönyvállományban. Az előző esztendő 14,8-as arányával szemben 1958-ban 15,1% lett az összes könyvállományból a gyermekkönyvanyag. Tehát a javulás 0,3%. Mégis már ez is meghozta azt az eredményt, hogy 1958-ban 31 000 személlyel több gyermek kölcsönzött, mint az előző esztendőben. A könyvkiadás javulása és a szerzeményezési összeg 27%-ra való emelése további javulást eredményezhet. A gyermekkönyvtárak könyvellátottságának kérdéséhez tartozik a folyóiratellátottság is. Könyvtárhálózatunkban a felnőttek részére könyvtáranként 20—30 folyóirat jár, a gyermekek számára azonban csak két vagy három képeslapot rendelnek. Semmivel sem menthetők azoknak a könyvtáraknak eljárása, akik úgy szorítják háttérbe a gyermekkönyvtári munkát, hogy még az oly fontos — 12—14 éves gyermekek számára való — mozgalmi folyóiratot sem rendelik meg, — mint pl. a Tábortűz — arra való hivatkozással, hogy a könyvbeszerzési keretből vonják el az arra szükséges összeget. Miért nem merül fel ez a gondolat bennük akkor, amikor pl. a Divatlapot rendelik meg a felnőttek számára. Még szerencse, hogy a gyermekek az őket igen érdeklő Élet és Tudomány és Technika stb. más felnőttek lapját is szívesen olvassák, ha a helybenolvasás lehetőségét, az olvasóterem használatát nem tagadják meg tőlük. Világnézeti nevelésüket azonban mégis csak az Úttörő Szövetség lapjai szolgálják legjobban. Ezek a lapok nemcsak a gyermekek számára, hanem a gyermekkönyvtári dolgozók számára is fontosak, munkájukat megkönnyíti, tájékozot- tabbá teszi őket és sok fontos kérdésre kapnak belőlük feleletet. 170
