A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959

Dobos Piroska: Az igénykutatás problémái és módszerei a közművelődési könyvtárakban

Ez az első igénykutatási akció tehát sikerrel járt, nem kellett szégyenkeznünk az eredmények miatt. Az 1954-es és 1955-ös éveket azonban követte az 1956-os év, amikor az igénykutatás ilyen formái háttérbe szorultak ugyan, de annál több szó esett „az igények”-ről, mindenképpen bizonyítva azt, amit éppen a budapesti és a miskolci kutatások együttesen cáfoltak meg, hogy ti. a könyvtári munkában az olvasó befolyásolása, irányítása, a könyvtári munka pártossága ellentétben áll az olvasóigényekkel. Győri György írja 1956-ban az augusztusi Könyvtárosban: „A könyvtárosnak szenvedélyesen tárgyilagosnak kell lennie”, az eszmék és könyvek nyílt küzdelmére szólít fel, „nyílt demokráciáért” száll síkra, de arról, hogy a harcot irányítani is kell semmit sem mond. Ezért nincs semmi csodálkozni való azon, hogy e ,,vitacikk”-re Keresztes Mihály már úgy reagált, hogy a pártos magatartás keretét a nagy történelmi feladatban látja: „A nép ismereteinek, műveltségének folyamatos gyarapítása, koroktól független emberi erényekre és vívmányainak megbecsülésére nevelése.” A pártatlanságnak ez a megfogalmazása természetessé teszi, hogy megérti azt az olvasót, akit nem sikerült meggyőznie ; nem azért, mert nem volt igaza, hanem mert a művelődését a legbensőbb magánügyének tekinti, amibe nem tűr beleszólást. Zolnay Vilmos A könyvtáros októberi számában úgy véli, hogy felnőtt és felnőtt között nem tehetünk különbséget. ügy érzi, hogy a 18 éves választó és választható állampolgár saját ügyében is jogosult ítélni és megválasztani, hogy mit akar olvasni és mit nem. A könyvtáros irányító munkájáról nem ejt szót.

Az ellenforradalom leverése megakadályozta, hogy október után újabb, ilyen szemléletű cikkek jelenjenek meg A könyvtáros-ban, e nézetek cáfolatára azonban még nemigen került sor.

Az 1954—55-ben megindult munka ilyen módon került kátyúba azzal, hogy a „minden igény kielégítése”, a „minden olvasónak joga van eldönteni, hogy mit akar” az igénykutatás szocialista célkitűzésével került szembe. Számunkra ugyanis nem „a minden igény” feltétlen kielégítése jelenti a feladatot, nem ezért akarjuk ismerni az igényeket, hanem azért, hogy az igények ismeretében erősítsük a helyes tendenciákat, harcoljunk a helytelen igények ellen, s a fokozatosság messzemenő figyelembevételével érjük el az igények folyamatos fejlődését. A fokozatosság mint elv és mint módszer csak akkor érvényesülhet a könyvajánló munkában, ha ismerjük az alapot, ha tudjuk honnan, milyen igényekkel indul az olvasó a művelődés útjára.

Az igények fejlesztésének ezer formáját, módszerét mind-mind csak akkor tudjuk kidolgozni, ha az igények egyenként is, rétegenként is, kor, foglalkozás, iskolai végzettség, az olvasás fejlettségének foka, az olvasó különleges érdeklődése és kedvtelése szerint is ismertté válnak, mert mindezek olyan tényezők, amelyeket az igénykutatás és főleg a feltárt igények elemzése és a gyakorlati munkában való felhasználása idején figyelembe kell venni.

Mindebből következik, hogy az igények feltárása rendkívül nehéz feladat s az olvasószolgálat kérdései iránt érdeklődő, a közművelődési könyvtárak szocialista feladatait világosan látó könyvtáros számára nem lehet fontosabb feladat, mint hogy saját kísérleteivel, munkájával hozzájáruljon az igénykutatás legjobb módszereinek kialakításához s ezt követően ahhoz, hogy a feltárt igények fejlesztése érdekében a legnagyobb eredményeket érjük el.

II.

Az igénykutatás formái, módszerei

A terjedelmes bevezetővel azt kívánjuk bizonyítani, hogy az igénykutatás jelentőségének, szerepének megítélése alapvető kultúrpolitikai kérdés, amelyen belül különböző jellegű politikai tévedés lehetséges. E tévedésekkel szemben éppen olyan határozott és következetes harcra van szükség, mint bármely más politikai tévedéssel szemben.

Azonban nemcsak az igénykutatás jelentőségének megítélése politikai kérdés, hanem politikai kérdést jelent a módszer, a forma megválasztása is. Annál is inkább le kell szögeznünk, hogy a módszer meghatározásában is elsősorban tartalmi kérdést lássunk. Mint minden tartalmi politikai kérdés, ez is alá van rendelve az általános politikai kérdéseknek, s mint minden politikai akciónak, ennek is meg kell teremteni a reális feltételeit. Pl. Ahol az állomány teljes mértékben elégtelen, ahol az olvasókkal való foglalkozás hatodrangú, ott nem kezdhetnek igénykutatáshoz.

182