A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1958-1959
Zoltán József: Különgyűjteményeink időszerű és távlati feladatai
KÜLÖNGYŰJTEMÉNYEINK IDŐSZERŰ ÉS TÁVLATI FELADATAI Minden nagykönyvtár keretein belül szinte törvényszerűen alakulnak ki külön gyűjtemények, de megfordítva is: egyes különgyűjtemények, hagyatékok körül is alakultak ki nagykönyvtárak, mint ahogyan a British Museum Cotton-hagyatékából keletkezett a világ egyik legnagyobb könyvgyűjteménye. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár keretein belül kialakult különgyűjtemények részben természetesen simulnak könyvtárunk általános és különleges feladataihoz, részben mindmáig idegen testek maradtak benne, úgy is, mint társadalomtudományi, úgy is mint városi vagy ahogy ma helyesebben mondjuk, tájkönyvtári profilját tekintve. Ilyen a Szüry Dénes hagyatékából származó, egyébként rendkívül nagyértékű gyűjtemény a magyar irodalom 1767 és 1867 közötti időből származó editio princepseiből. Idegenségét mi sem mutatja jobban, mint az a tétovázás, amellyel könyvtárunk vezetősége a gyűjtemény kereteit hol kitágítani, hol leszűkíteni kívánta. Jelenleg lezárt gyűjteményként kezeljük, eredeti időhatárát az 1900-as évek elejéig, Ady fellépéséig kiterjesztve. Legértékesebb múzeális gyűjteményünk a könyvritkaságok 09 jelzetű állománya, főként kéziratok, ősnyomtatványok — ezekből 52 darabot tart számon a Gesamtkatalog der Wiegendrucke —, továbbá egyéb, akár tipográfiai, akár más szempontból nevezetes, ritka és értékes könyvek, valamint a könyvritkaságokra vonatkozó irodalom. Ezeket az eléggé szigorúan körülhatárolt kereteket az idők során áttörték és a könyvritkaságok gyűjteményébe százával kerültek művészettörténeti vagy egyéb, gazdagon illusztrált művek, csak azért, hogy védettségüket biztosítsák. A különgyűjtemények osztályának ezért egyik soron következő feladata, hogy ezeket az elvtelenül a könyvritkaságok gyűjteményébe került, egyébként tetszetős kivitelű, de nem különlegesen ritka és értékes műveket a gyűjteményből kiválogassa és a nagyraktár általános gyűjteményébe helyezze át, ahol persze szintén gondoskodni kell védelmükről, nem szabad kitenni őket a kölcsönzéssel járó kockázatnak. A könyvritkaságokkal kapcsolatos másik feladatot az 1956-os ellenforradalom pusztításai tették sajnálatosan sürgetőbbé. Az amúgy is — könyvhigiéniai szempontból — mostoha körülmények között tárolt könyvritkaságok raktárába lövedék csapódott, amely elég tekintélyes kárt okozott: mintegy 100 kötet megsemmisült, több száz pedig többé-kevésbé súlyosan megrongálódott. A megrongált könyvritkaságok folyamatos restaurálásán kívül feladat a megfelelő, korszerű könyvhigiéniai berendezések felszerelése, valamint a legértékesebb darabok mikrofilmezése is. Ez felveti természetesen leolvasó készülékek és kutatószobák szükségességét is. A P és R jelzetű röpiratgyűjtemények szintén elvtelenség folytán duzzadtak meg: az eredetileg politikai röpiratok gyűjteményébe besoroltak minden száz lapon aluli művet, tehát nem a tartalom, hanem pusztán formai szempontok voltak irányadók. Ezekből a gyűjteményekből tehát szintén át kell helyezni a nagyraktárba a formai okokból odakerült műveket. Egy másik, sokat vitatott kérdés a röpiratgyűjteményekkel kapcsolatban a tárolás módja. Véleményünk szerint a helyes raktározási rend az eddigi szakszám szerinti tárolás helyett a numerus currens lenne, hiszen az anyag tárgy szerinti összetartozását a szakkatalógus hivatott feltárni. A jelenlegi rendszer, amelyben a szakbeosztás helyszám is egyúttal, rendkívül nehézkessé teszi a gyűjtemény kezelését, a nem egyszer 20 számjegyig terjedő osztályozás miatt ezeket a röpiratokat csak szak108
