A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

dött össze. A Budai Könyvtáregyesület közgyűlésének döntéséig a tanácsköztársaság bukása után a mi könyvtárunkat kérte fel a könyvtár kezelésére és vezetésére. Ilyen módon a fiók- könyvtárainknál kiépített rendszerben, mint önálló fiókkönyvtárt kezeltük s sikerült egy modern és jóforgalmú könyvtárrá tennünk.”*

Összeült-e ez a közgyűlés, kimondta-e az egyesület feloszlatását, maradt-e még tag, ki erre eljöjjön? — nem tudjuk, nem is fontos már. A budai könyvtár megszűnt, túlhaladta az élet, a fejlődés; „patriarchalisan elavult”, ahogy a Tanácsköztársaság alatti tárgyilagos jelentés mondja. Összefoglalva azonban tevékenységének lényegét, összegzve elért eredményeiket, még egyszer meg kell néznünk mi volt az, amit az első alapító tagok célul kitűztek, feladatul a a maguk számára megjelöltek?

Már 1891-ben, az alakuló közgyűlés alkalmával céloznak arra, hogy a budai közönség művelődésének előmozdítása, könyvvel való ellátása „hatósági feladat” lenne — ennek ellenére vállalkoztak arra, hogy felállítanak egy budai könyvtárat, berendeznek és nyitva- tartanak egy olvasótermet, rendszeresen kölcsönöznek ott, ahol csak lehet és annyi könyvet, amennyit csak beszerezni tudnak. Célkitűzéseiket teljesen és maradéktalanul megvalósítani nem tudták, de ez nem az ő szakértelmükön és lelkesedésükön múlott ; Szabó Ervin már 1910- ben ezeket írta: ... a jelenlegi népkönyvtárak . . . „úgy a könyvanyag, mint annak racionális kihasználása tekintetében igen kezdetleges igényeket sem elégítenek ki” . . . „Sajnálattal állapítjuk ezt meg. Sok jóakarat, sok búzgalom, sok energia őrlődött fel addig is, kivált népkönyvtáraink szolgálatában. Lelkes férfiak és nők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy Budapest népességét jó olvasmánnyal ellássák. Hogy törekvésük nem volt gyümölcsözőbb, nyilván azon múlik, hogy az egyéni kezdeményezés és egyéni vállalkozás minálunk még kevésbé képes nagy közösségi szükségleteket kielégíteni, mint másutt.” (Emlékirat a községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten. 1910.)

A Budai Könyvtár Egyesület tehát elérte, amit hasonló körülmények között lévő egyesület egyáltalán elérhetett ; 28 éven át fenntartotta könyvtárát, nyitvatartotta olvasótermét minden érdeklődő előtt, mindig többet akarva, szakszerűségre törekedve küzdött és dolgozott azért, hogy Budán könyvtár és könyvtári élet legyen. Budapesten elsőnek nyitott fiók- könyvtárakat, juttatott el katonákhoz és betegekhez hasznos olvasmányokat. Erejéből többre nem telhetett, mert amit végső soron célul kitűzött azt mi, mai könyvtárosok valósítjuk csak meg. Ma, amikor Buda lakosságát 9 Szabó Ervin Könyvtár látja el könyvekkel, amikor képzett és államilag fizetett könyvtárosok végzik azt a munkát, melyet a B. K. E. könyvtárosai szabad idejükből, kellő támogatás nélkül végezhettek csak, szeretettel és megbecsüléssel kell emlékeznünk reájuk.

Gátiné, Pásztor Mária

* Valójában a Vág-utcai 7-es fiókkönyvtár is a tanácsköztársaság alatt létesült, megnyitására 5 nappal a tanácsköztársaság bukása után (1919. aug. 5.) került sor.

92