A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957
Ez a szervitatéri ház egy másik, szomorú esemény kapcsán is emlékezetessé vált. Ebben a házban, amely 1783-ban jutott a Teleki-család birtokába, vetett véget önkezével életének a nagy hazafi, a „Kegyenc” írója, az Akadémia tiszteleti tagja: Teleki László. Az 1861-es országgyűlésen a Deák Ferenc felirati pártjával szembenálló ellenzéknek, a határozati pártnak az élére állt; egyesek szószegéssel vádolták. Az érzékeny lelkű, megviselt idegzetű ember ezt nem tudta elviselni; az országgyűlésen elmondandó beszéde előtti napon, 1861 május 8-án, öngyilkos lett. A tragikus esemény országos gyászt váltott ki: „A ki érti e szavak súlyát: Teleki László meghalt, az ne szégyellje könnyei hullását, mert bizony nem egy ember, hanem egy ország fájdalmát siratja abban. Ez még a mi gyászhírekhez szoktatott szíveinknek is nehéz. Nem ma, csak hetek, csak hónapok múlva fogunk arról beszélhetni, milyen gyászóra volt ez a május 8-ának reggelén 9-től 10-ig. Aki megérte, soha el nem felejti ezt . . . Mutatja a közgyászt a lengő fekete lobogókon kívül, mikkel minden utcza telve, a nép arcza, melyről minden mosoly letörülve látszik, úgy, hogy mikor egy vidám arczczal találkozunk az utczán, megbotránkozunk benne, s azt mondjuk: jövevény ez, a ki még nem tudja, mi történt? Sehol mulatság, zeneszó, játék; a színházak zárva, világítatlan, a kávéházakban a tekeasztalok letakarva; az utczák tömve csendes és szomorú néppel”.32 Két évvel később, ugyancsak az osztrák önkényuralom idején, több hónapig a Károly- kaszárnya foglya volt Greguss Ágost. Igen, a Martinelli tér nemzeti irodalmunk nem egy halhatatlanjának lábanyomát őrzi... 3. A tér nevezetesebb épületei A közvetlenül az 1686-os visszavívás utáni években Pesten megtelepedett szerviták az 1733. évi belvárosi telekkönyvben 12. és 33. számokkal jelölt ingatlanokat kapták meg egy 1698 augusztus 30-án kelt budai kamarai határozat szerint — a többi telepesekhez hasonlóan ingyen, azzal a kikötéssel, hogy a telken kolostort és templomot kell építeniök. A 12-es számmal jelzett területen, az Űri utca és Szervita utcácska, ma Petőfi Sándor utca és Martinelli tér sarkán állt a kolostor, amely a telekkönyvi összeírás idejében, 1733-ban, egyszerű kis ház volt. A telek 30 öl szélességben és 33 öl hosszúságban szabályos négyszöget alkotott. A 33-as számú telek szomszédos volt az előbbivel, csak a mai Városház utca választotta el tőle és jóval nagyobb volt: a rokkantak palotájának egy része ezen a telken épült fel. A szerviták régi templomát, a török hódoltság-korabeli mecsetet, amelyet magas kőfallal bekerített temető vett körül, ugyanebben a telekkönyvben a 35-ös szám jelzi: ennek egy része a későbbi Városház utcára esett, többi részén szintén a rokkantak palotája épült fel.33 Schoen Arnold kutatásaiból tudjuk, hogy a templomot, amelynek alapkövét 1725-ben tették le, a felsőpfalzi Neustadtból Pestre származott és itt letelepedett Paur János György (1692—1752) építette, akinek nevéhez több, még ma is fennálló épület fűződik; így ő vezette a belvárosi plébániatemplom és tornyainak építését is 1725 és 1740 között.34 Paur különösen jó viszonyban volt a szervitákkal; 1748-ban saját költségén építette a templom segítő Szűz Mária-oltárát és halálának évében 200 forintos alapítványt tett azzal a céllal, hogy a templom kriptájába temessék. A frontjával a 11. számú, Suchentrunck kovácsmester műhelyére néző templom építkezése eléggé gyorsan haladt: a külsőleg elkészült templomot 1732 augusztus 22-én benedikálták, ünnepélyes felszentelésére pedig, a belső berendezések, oltárok és szószék elkészülte után, 1748-ban került sor. A nyolc mellékoltár közül mindössze kettő épült az ünnepélyes felszentelés után, az utolsó — Tenny János Pieta- oitára — 1774-ben. A kor ízlésének megfelelő barokkstílusú, hagymaalakú toronysisakkal ellátott templom és az egyszerű kolostorépület a 19. század 70-es évéig állott fenn eredeti, barokk formájában. A Párizsi utcáig terjedő kertet egy 1808-ból való királyi rendelet, megfelelő kárpótlás ellenében, köztérnek jelölte ki. Ezért, mikor a szerviták első ízben, 1844-ben kértek engedélyt a Szépítő Bizottmánytól egy háromemeletes bérház építésére, kérésüket elutasították, annál 8* — 2 115
