A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1956-1957

festik az arcokat. Ide nyílik a Párizsi utca, amely számos, apró boltjaival, 28 suszterével, a félemeleten 6 egymás mellett levő órásboltjával, itt-ott meghúzódó himzőnőjével, elő- nyomdájával valóban Párizsra emlékeztet” . . .29

A Belváros City-jellegének az évek múlása sem ártott. A két világháború után is a Mar- tinelli tér, ha bombáktól meg is csonkítottan, mindmáig egyik kereskedelmi központunk maradt.

A Belváros, és szoros tartozéka, az egykori Szervita tér azonban nemcsak az üzleti élet pezsgésével tűnt ki. Itt jártak-keltek nap-nap után reformkori és későbbi irodalmunk nagyjai.

Petőfi már 1843-ban a Pilvax-kávéházba címezteti leveleit. Még gyakrabban fordul meg a Dopscher-féle „Zum Mildchmächen” cégérű tejesboltban a Laffert házban, a szerviták kertje mögött, a Zsíbárús és Űri utca sarkán, nem egy írótársával együtt. Jókai így emlékezik vissza ezekre az időkre: „Vacsora helyett . . . valamennyi író pajtás velem együtt egy tejes boltba járt és tejet, vajat ozsonnázott, a mi került három forintba (havonkint). Ennek a tejes boltnak a gazdáját Dopscher úramnak hívták”.. .30 1845 március 31-én Petőfi az éjtsza- kát, felvidéki útja előtt, a közeli, Türr István utca 5. sz. alatt állt Vadászkürtben tölti barátai között és segédszerkesztői gondjaitól való megszabadulása emlékére írja „Azokhoz az én jó pesti pajtásaimhoz” című versét:

Hah, börtönöm ajtaja megnyílt,

— Nem börtön-e a hivatal? —

Csókolgat a drága szabadság Édes, tüzes ajkaival.

De lelkem hova lett ?... Merre ó lélek,

Szárnyad suhogási merre vivének?

Távozni! e gondolat úgy fáj,

Ügy fáj nekem ... és mi okért ? Volt itt szeretőm, hanem az már A sírhalom éjibe tért.

És nem vagyok én már senki barátja, E puszta üres szót lelkem utálja.

Mi messze, mi messze röpülsz már,

Végetlen előtted az út:

Hiába suhanna utánad A fecske, nyomodba se' jut.

El lelkem után a messzevilágba! . . .

De vissza mi tart ? szív, monddsza, mi bánta ?

Pajtásaim! értetek a bú;

Elhagyni, fiúk titeket,

Ez fáj nekem, ez szomorít el,

Ez ver kebelembe sebet. . .

De nem! mi vigadtunk minden időben, Így hát szomorú a búcsú se légyen.

Föl, cimboraság, vigalomra.

S pogány legyen a vigalom:

A bút kiürült poharaikkal Kegyetlenül üssük agyon,

Hogy, majd ha jön a sor kézszorításra, Őt könnyre fakadni senki ne lássa!

1847 május 12-én a Fehér Hajó fogadóban, a Fehérhajó utcában száll meg Petőfi, hogy másnap reggel innen induljon gyorskocsival Erdődre.

Ismeretes a szomszédos Fillinger-, vagy Pilvax-kávéház szerepe az 1848-as márciusi nagy napok idején.

Wesselényi Miklós a nagy árvíz napjaiban, 1838-ban, a Vadászkürtben lakott; itt bérelt szobát fél esztendőre 1845 novemberében Jósika Miklós; innen búcsúzott barátaitól Herényi Frigyes amerikai útja előtt; itt ütött tanyát 1892-től szombat esténként Endrődi Sándor baráti társasága.

A szomszédos, 1911-ben lebontott „Arany Ökör” kávéház a Vármegye utca 2. sz. alatti házban ugyancsak találkozóhelye volt egy sor írónak: Abonyi Lajosnak, Erdélyi Jánosnak, Tóth Kálmánnak és másoknak.

A Szervita tér 2. sz. alatti egykori „Kispipa” vendéglő az 1907-ben lebontott Telekiházban Komócsy József asztaltársaságának tagjait látta gyakran falai között az 1880-as években; köztük Tóth Kálmánt és Reviczky Gyulát is.31

114