A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen

hordják az antikvárius-kiadó üzleti érdekeinek bélyegét.»

Magyarán a Fővárosi Könyvtár «szellemi szülötte», «szellemének és törekvéseinek hű tükre», «a kiadó üzleti érdekeinek bélyegét» hordja magán. Vagyis a vállalat tudományos és közérdekű törekvések leple alatt Lantos antikvárius üzleti érdekeit szolgálja. S ehhez én odaadtam nevemet és a Fővárosi Könyvtár tekintélyét és szellemi erejét.

Gulyás úr régen hozzászoktatott, hogy következetes támadásait egészen egyéni modor és szellem kifejezésének tekintsem, amelyekkel többé nem foglalkozom. De legújabb támadása az Országos Tanács „hivatalos közlönyében" jelent meg s e Tanácsnak én tagja vagyok. Nagyméltóságod méltányolni fogja tehát, ha engedehnet kérek arra, hogy a Tanács legközelebbi ülésén megkérdezzem :

«Megengedhető-e, hogy a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa hivatalos közlönyében meggyanúsítsák ugyané Tanács tagját, ill. az általa képviselt közintézményt, hogy tudományos és közérdekű törekvések leple alatt üzleti érdekeket szolgál ? . . .’36 A válasz, amely az éppen Karlsbadban kúrázó elnöktől érkezett, elárulta, hogy az akkori időkben divatossá vált szóval élve, Szabó Ervin a „sóhivatalhoz” fordult panaszával:

,,F. é. július hó 7-én hozzám intézett és utánam Karlsbadba küldött b. levelére vonatkozólag megjegyzem, hogy az . . . ügynek tanácsülésbe vitele véleményem szerint nem volna helyes, mivel annak megítélése, hogy a Múzeumi és Könyvtári Értesítő tudományos részébe mi vétessék fel, kizárólag annak szerkesztőjére tartozik . . . Egyébiránt kizártnak tekintem, hogy Gulyás Pál úr Nagyságod személye ellen intézett volna támadást. Ez tőle távol állott. Budapest, 1916. október hó 19-én. Kiváló tisztelettel : Wlassics s. k. elnök.“36 A levél Szabó Ervinnél nem érte el a kívánt hatást. „A Szabó Ervin tolla nem szolgatoll” — jegyezte fel egyszer róla egy polgári ellenfele. A viszontválasz öntudatos hangja, a sorok közül világosan kiolvasható súlyos ítélet igazolja ezt a megállapítást. Szabó Ervin a következő levéllel zárta a hiábavaló vitát:

„[Budapest, 1916.] okt. 31. Nagyméltóságú Báró Wlassics Gyula v. b. t. t. úrnak, a M. és K. O. T. elnökének, Budapesten.

Tegnap vettem Nagyméltóságodnak e hó 19-én kelt szíves válaszát a Gulyás-ügyben írt levelemre . . . lemondok arról, hogy az ügynek tanácsülés elé vitelét kérjem. De . . . nem mondhatok le arról, hogy szóvá tegyem most

írásban, miért kívántam ezt tenni. Eredetüeg bíróság elé akartam menni. De jogászok, kikhez tanácsért fordultam — közöttük a székesfőváros tiszt, főügyésze — óva intettek ettől, mert sem törvényeink, sem joggyakorlatunk oly finom árnyalatokkal, hogy tudományos író meggyőződésből, avagy kiadója üzleti érdekében ír-e, nem törődnek . . .

Nagyméltóságod azt véli, hogy Gulyás úr tárgyilagosságra törekedett . . . Akkor csak azt a következtetést vonhatom le, hogy mint törvényeinknek, úgy őneki sem volt és nincs érzéke az említett árnyalatok iránt. [Szabó Ervins, k.]“36

Mint látjuk, Szabó Ervin nem retirált a volt háromszoros kultuszminiszter, az Akadémia másodelnöke hidegen udvarias elutasító magatartása előtt. Wlassicsot akkori időkben, mint a pesti egyetem jogászprofesszorát, a legnagyobb polgári jogtudósok közé sorolták. Ennek a jogásznak mondotta meg elítélő véleményét a vele esett sérelemmel kapcsolatban, arról a csőrés-csavarásról, mellyel az igazságot „jogi úton” lehetett elsikkasztani.

Gulyás 1916-os írásából a politikai célzások nem hiányoztak. Dienes tanulmányát bírálva „megütközéssel” írt arról, hogy a szerző tanácsosnak tartja bizonyos könyvek elvonását a kezdő, tapasztalatlan olvasók elől:

,,. . . ha behozzák a könyvek titkos minősítését — írta Gulyás — mindig lesznek olyanok, akik azt hiszik, hogy a szociálpedagógia ürügye a szocialista pedagógia dolgát szolgálja“.3 7

Játék volt ez a liberális burzsoázia „szabadságról” szóló hamis jelszavaival. Hiszen akkor a könyvkiadás teljesen tőkés üzleti vállalkozók kezében volt.

Szabó Ervin mégsem reagált a fent idézett megjegyzésre, feltehetően nem azért, mert nem volt válaszolni való ja. Komolyabb háttere lehetett ennek. 1916-ban a könyvtárban már illegális antimilitarista munka folyt: talán ezért látta helyesebbnek, hogy ne feszegessen politikai kérdéseket — nyíltan.

1914, A HÁBORÚ KITÖRÉSÉNEK ÉVE az az időpont, amikor Szabó Ervin útja. kezd véglegesen elkanyarodni Bárczyékétól. Bárczy István, Wildner Ödön és a liberális polgárság más képviselői a Városháza munkáját szolgaian beillesztették a militarizálódott államgépezetbe. Szabó Ervin viszont mélységes megdöbbenéssel fogadta a háború kitörését és kezdeti bizony80