A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Remete László: Reakciós hadjárat Szabó Ervin, a könyvtárpolitikus ellen
rohamot indított annak vezetője eltávolítására, szelleme kipusztítására. A reakciónak és klerikális rohamcsapatának, mint láttuk, nem állt komolyan szándékában a munkások könyvvel való ellátása, hiszen egy pillanatig sem fájt nekik, hogy a kultúra áldásaiból a tömegek ki voltak rekesztve. Annál inkább kihozta őket nyugalmukból az, hogy a proletariátus között a vallás ópiuma egyre hatástalanabb lett. A Magyar Kultúra egyik cikkében a következő visszataszítóan durva hasonlattal jellemezte azt a vallásellenes folyamatot, melyet a munkások közt tapasztalt: , .Mihelyt vallásról, Istenről esik szó előttük.. * mint a rosszul idomított ló, mely ha susogást hall, dühöngeni kezd“ . . -2G — így viselkednek a munkásgyűlölő szerint az „alsóbb néposztályok” tagjai a papokkal szemben. Ök, mint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa idézett határozatából látnivaló, csak akkor gondoltak könyvtárakra (gyakorlatilag akkor sem tettek érte), ha ez a szakszervezeti könyvtárakkal szembeni ellenakcióvá válhatott. Könyvtárak követelése helyett azt hirdették, hogy „ . . . meg kell tízszerezni a templomokat, Budapest lakosságát meg lehetne menteni elegendő számú templommal.“27 A tudomány, a felvilágosultság, a kulturális fejlődés engesztelhetetlen ellenségei mélységes megdöbbenéssel látták, hogy a polgárság haladóbb elemeinek bábáskodásával, a reakciós burzsoázia vaksága mellett hogyan rakják le alapjait egy igaz művelődést terjesztő intézménynek. Bangha Béla név nélküli cikkében „huszárvágással” akarta elintézni a könyvtárat — mégpedig nem sokkal a lap megindítása után, már annak harmadik számában. A reakció szokásos szemforgató stílusában kezdte cikkét. Elismerte, hogy szükség van a főváros könyvtárügyének rendezésére — nagy a lemaradás e téren. De azután, mintha szószékről uszítana, hangját fokról-fokra emelve szórta a mocskolódásait az intézményre. Kordokumentumként idézünk néhány sort: „. . . a bibi . . . ott van, hogy a Fővárosi Könyvtár ma mindennek inkább nevezhető, mint az objektív tudományosság és komoly műveltség terjesztőjének . . . E szempontból mindjárt jellemző, hogy a Fővárosi Könyvtár élén olyan ember áll, akit ország-világ nem tudományos-kulturális érdemeiről, hanem arról ismer, hogy a felekezetnélküliségnek és a radikalizmusnak nyílt agitátora. Dr. Szabó Ervin a Világnak és a Huszadik Századnak munkatársa . . . vezetése alatt a Fővárosi Könyvtár a legagresszívebb vallásellenes propaganda arzenálja lett. Ennek a propagandának pedig legfőbb szövetségestársa mindenkor a félműveltség és áltudomány volt.“2S Szerző kétségtelenül a Magyar Kultúrát tartotta az igaz tudomány és műveltség forrásának. A Magyar Kultúra már első számában összeegyeztette a bibliai teremtéslegendát a Kant— Laplace elmélettel: „Mózes és a tudomány” címen szemléltető táblázatban veti egybe a „Monda Isten ...” hat mozzanatát, a teremtés irodalmilag tiszteletreméltó meséjét, az ős- ködből való kiszakadás modern hipotézisével — az elmélet felfedezésének elsőbbségét természetesen a jobb sorsra érdemes Mózesnek juttatva. „A tudomány eredményei nem egyebek, mint Mózes tanításának visszhangjai” — olvashatjuk a lapban.29 Az „igaz tudomány” megnyilatkozásának példája volt az egyik szerkesztőségi üzenet. Egy orvos levélben kérdezte : a lourdes-i csodavíz csak pszichikai eredetű betegségeket gyógyít-e, vagy kóros szervi megbetegedéseket is? A válasz : nyelv- és egyéb rákbetegségeket is megszüntetett már a csodavíz, roncsolt tüdőket varázsolt újjá — természetesen Európa túlsó sarkában.30 A Fővárosi Könyvtár és vezetője ilyen „tudományosság” védelmezőinek szemében joggal tűnt ádáz ellenségnek. A továbbiakban a könyvtár „megsemmisítésére” írott cikk kijelenti, hogy a „népfelvilágosítás, a komolyság, a kultúra nevében” emel „ünnepélyes vétót” Szabó Ervin személye ellen. Az írás befejező részéből bújik ki a szenvedélyes kirohanás igazi oka: a világnézeti gyűlölet: „Értéktelen pamflet-irodalom az igen nagy részben, amit Fővárosi Könyvtár mai összetételében felmutat ... a szocialista agitációs irodalom ismert darabjai — megszámlálhatatlan példányban gyűrődnek a . . . könyvtár . . . szocialista és galileista olvasóinak kezében . . . Egy tanítónő kívánatkönyvben kér még több Zolát, pedig egy szekérrel van már, egy galileista Nietzschét kér . . . úriembert nemigen látni ezekben a tudományos lebujokban.“31 „Népünk, gyermekeink erkölcsi degenerációját” munkálják a kultúra nevében — jajdul fel 77