A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár jelentése 1949-1954

A könyvállomány gyarapodása 1948-tól 1954-ig a tudományos részlegekben (T) és a közművelődési hálózatban (K)

De nemcsak erről van szó. Hanem arról is — és ez legalább annyira fontos — hogy funkciójában is változott, fejlődött könyvtárunk. Nemcsak egyszerűen több olvasónk van, hanem osztály-jellegét tekintve is új, minőségileg más olvasótábora van könyvtárunknak mint régebben. Mindig is olvasóink voltak a fővárosi értelmiség legjobbjai — de’ most ott van mellettük a munkás és paraszt fiatalok többezres tábora. Nemcsak arról van szó, hogy több könyvet adunk olvasásra mint régen, a döntő az, hogy más könyveket adunk. A marxizmus-leninizmus klasszikusai, az új szocialista szépirodalom és az elmúlt korok örökértékű művei kerülnek olvasóink kezébe. Utoljára — de nem utolsósorban — megnövekedett a forgalmunkat lebonyolító könyvtárosok száma is, akik ma már büszkén vallják, hogy' munkájuk révén olvasóink szocialista szellemű nevelőivé váltak.

Ezeknek az eredményeknek az elérése nem ment magától. Meg kellett találnunk és ki kellett alakítanunk a célok eléréséhez szükséges sajátos könyvtári eszközöket. Kerületi fiókok, mozgókönyvtárak, könyvállomások széles hálózata épült ki, hogy elvigye a könyvet az olvasóhoz. Pótoltuk a Horthy- fasizmus mulasztásait és elsősorban a munkáslakta perem-területeken létesítettünk könyvtárakatTlizükban a kerületekben, amelyek a múltban kulturális szempontból is teljesen elhanyagolt területek voltak. A könyvtári munka sokoldalúvá, színessé vált, új módszerekkel gazdagodott, új tartalmat kapott. Az írásos, szóbeli és szemléltető propaganda számos eszközét — ankétok, könyv- ismertető előadások, kiállítások, ajánló bibliográfiák, szöveggyűjtemények, tájékoztató szolgálat, olvasók postája, az olvasóval való egyéni foglalkozás — alkalmaztuk a könyvtár megismertetésére, az olvasás megszerettetésére. Az újonnan alkalmazott módszerek, szerzeményezési politikánk, az újonnan bevezetett modern könyvtártechnikai eljárások, a könyvtárosok széles tapasztalatcseréje, mind azt a célt szolgálták, hogy a budapesti közművelődési könyvtárhálózat meg tudjon felelni a népművelés frontján reá háruló feladatoknak, kivegye részét népünk szocialista neveléséből, politikai és szakmai képzéséből, kulturális színvonalának emeléséből.

6