A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fennállása 50 éves évfordulójának megünneplése
A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR FENNÁLLÁSA 50 ÉVES ÉVFORDULÓJÁNAK MEGÜNNEPLÉS E JNehezen elemezhető, hogy milyen tényezők alakítják ki egy-egy város kulturális életének sehol másutt meg nem található, sajátos hangulatát, levegőjét. Kialakulásában szerepet játszanak a kiváló, esetleg nagymultú iskolák, ismert színházak, mozik, egyesületek, előadótermek, művészi együttesek, klubok, múzeumok és könyvtárak. Nem kétséges, hogyha valaki a közelmúlt idők budapesti közművelődési életét akarja érzékeltetni, méltó helyen kell megemlékeznie a régebbi múltú közművelődési tényezők mellé felsorakozott Fővárosi Könyvtárról. Az Akadémián és az általános iskolákban, minden rendű és rangú hivatalosan összegyűlt és baráti társaságban, ha könyvekre fordul a szó, előbb-utóbb tanúi lehetünk olyan mondatoknak, mint: ezt még annak idején a Fővárosi Könyvtárban olvastam, vagy: még holnap ki fogom venni a Szabó Ervinből. Öt évtizede szolgálja a könyvtár Budapest olvasóit s az újabb ötven év küszöbén a sokat emlegetett és sokak által használt könyvtár dolgozói és olvasói ünnepi formák között emlékeztek meg félévszázados múltjáról. Könyvtárunk megalakulása hosszú folyamat eredménye volt, így válogathattunk, hogy honnan kezdve számítjuk félszázados fennállásunkat. 1903 januárjában döntött a fővárosi közgyűlés a könyvtár felállításáról, májusban szervezték meg a könyvtárosi állásokat, 1904 márciusában választották Szabó Ervint könyvtárossá, ugyanakkor nyílt meg a könyvtár a városi tisztviselőknek, 1904. október 15-én pedig az érdeklődő kutatóknak, a nagyközönségnek. Úgy gondoltuk, hogy Szabó Ervin emlékét és a könyvtár hagyományait akkor elevenítjük fel a leghívebben, ha az utóbbi esemény, az olvasók részére történt megnyitás napjának 50 éves évfordulójáról emlékezünk meg. 1953 augusztusában alakult meg a bizottság, mely hivatva volt az ünnepségek előkészítésére. Tisztában voltunk azzal, hogy a megemlékezésnek csak akkor van értelme, hogyha együtt jár múltunk, hagyományaink felkutatásával, helyes megvilágításba helyezésével, a tapasztalatok leszűrésével. Csak akkor válnak ezek a szükséges eleven erővé, ha minden könyvtárosunk ismeri és munkájában állandóan hasznosítja őket. Büszkén viseljük címünkben Szabó Ervin nevét, amelyet már másodszor — először 1919- ben, majd 1946-ban — kaptunk meg. ötven esztendő nem nagy idő, sokan élnek még azok közül, akik a könyvtár miiltjának cselekvő részesei, Szabó Ervin munkatársai és küzdőtársai voltak. Múltunk így, a hatalmassá terebélyesedett könyvtár törzsét képező Szabó Ervin-i hagyomány mellett, az ő személyükben is benne él jelenünkben. AZ ÜNNEPSÉG ELŐKÉSZÜLETEI Az előkészítő bizottság elhatározta, hogy az október 15-i ünnepségeket megelőzően, már az egész 1954-es esztendőben ráirányítja a közfigyelmet ötvenesztendős fennállásunkra. Kiadványainkra díszes formában rányomattuk, hogy azt az ünneplő könyvtár készítette. Öt bibliográfiánk jelent meg ilyen köntösben. Kiállítási tárlóinkban kéthavonta cserélt anyaggal mutattuk be múltunkat és munkánkat. Lehetővé vált az is, hogy az ünneplő könyvtár méltó keretben emlékezhessék meg múltjáról. Az év folyamán és részben az 1955-ös esztendőben sikerült eltávolítanunk épületünkről a még megmaradt háborús sebek nagy részét. Faragott kövekkel pótoltattuk a homlokzat sérüléseit, kiegészíttettük a kovácsoltvas kapuk, lámpák és a fafaragással díszített belső ajtók hiányos részeit, tatarozták művészi értékű és látványos lépcsőházunkat, helyrehozva benne Fadrusz János márványszobrait. Sikerült ezek mellett még 55
