A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Kondorosi Sándor: Könyvelhelyezés, raktározás, leltározás
rendszer bevezetésével a ,,K” leltárnapló további vezetése is megszűnt. Ellenben a régi gyakorlatot követve a „K” kartotéknyilvántartóba a könyv eredeti raktári helyszámát, ill. leltári számát is bevezetjük. Címfelvételezésnél a raktári helyszámon kívül a „K” jelzetet is feltüntetjük. Egyébként, kézikönyvtárunk állományáról mindenkor hű képet ad az olvasóteremben kezelt „K” praesens katalógus. A kézikönyvtárba kijelölt példányok fehér (könyvkártya) és piros (indikátor) kártyáin a „K” szakjelzetet is feltüntetjük. A kézikönyvtárba irányított könyvekre csak a „K” szakjelzetet aranyoztatjuk. A kézikönyv bedolgozásakor kapott raktári helyszámát csak akkor aranyoztatjuk a könyvre, amikor azt a kézikönyvtár állományából kivonjuk. A raktári helyszámnak a könyvekre történő aranyozásakor, a már előbb rányomott „K” szakjelzet törlése vagy fedése szükségtelenné vált. Az ilyen két helyszámmal ellátott könyv ugyanis szembetűnően elárulja, hogy az időleges kézikönyvtári elhelyezésből, eredeti helyére az általános gyűjteménybe, raktári helyére került. Mindenkori kézikönyvtárunk állományát könyveinknek mintegy a kézikönyvtár számára történő belső kölcsönzésével tartjuk nyilván és vesszük számba. Eszerint a ,,K” aranyozásé könyvek kártyáit a forgalombaállításkor kiszedjük. A piros kártyát a kézikönyvtárba- helyezés dátumával és a tárolás helyének (olvasóterem, reference) megjelölésével a kölcsönzői indikátorba helyezzük, a fehér kártyát pedig a kézikönyvtár praesens katalógusa számára használjuk fel. (Az előbbit a raktári helyrajzi szám, az utóbbit a ,,K” szakjelzet szerint helyezzük a nyilvántartókba.) Ennek a mindenkori ellenőrzés és revízió szempontjából szakrendben kell állnia. A szakrendi praesens katalógus mellett az állománynak betűrendes nyilvántartója is van. Az ehhez szükséges cédulákat a katalogizáló-csoport a sokszorosítás alkalmával többletlehúzással biztosítja. A kézikönyvtárba tartozó könyveket tehát az jellemzi az általános gyűjteménybe tartozókkal szemben, hogy csak a ,,K” szakjelzet van rájuk aranyozva és a könyvkártyák nincsenek bennük. Amikor a könyvet a kézikönyvtár állományából kivonjuk, a fehér és piros kártyákat szokásos módon a könyvbe visszahelyezzük, kihúzva rajtuk a (,,K”-ba történt) kölcsönzés dátumát és a „K” szakjelzetet is. Ezután kerülnek a könyvek másodszor aranyozásra, amikor raktári számukat is ráaranyozzák. A belső kölcsönzés útján tárolt kézikönyvtári anyagunk könyveit raktári számuknak megfelelő helyükön kusztosszal jelöljük. A kusztoszon a „K” szakjelzetet feltüntetjük. Ez a megoldás azonnal feleletet ad az egy példányban beszerzett, de időlegesen a kézikönyvtárban tárolt mű helyéről akkor is, ha a kölcsönkérő mind az indikátornál, mind az olvasótermi ügyeletesnél az errevonatkozó felvilágosítást esetleg elkerülné. Régi kézikönyv-gyűjteményünk állománya az új rendszer bevezetésével lezártnak tekintendő s anyaga a raktárba kerül. Az új rendszer bevezetésével egyidejűleg a kézikönyvek papírszalaggal való átragasztását megszüntettük. Ez a könyvek külsejének megóvását jelenti ugyanúgy, mint a „K” szakjelzet feleslegessé váló fedése vagy kaparással való eltávolítása a kötéstábláról. A kézikönyvek új rendszerű feldolgozásával elértük, hogy kézikönyvtárunk anyagát a felmerült szükségleteknek megfelelően sokkal egyszerűbben és gyakrabban változtathatjuk. Egyszerűbb lett és megrövidült a feldolgozás munkája is, mivel az új rendszerű feldolgozással a kézikönyvek ismételt feldolgozását kiküszöböltük. Kondorost Sándor 133
