A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Bikácsi Lászlóné: Csoportos foglakozás gyermekkönyvtárainkban
képűvé válna. Ilyenkor az író nem betanult mondókat hall, hanem önálló, indokolt véleményt. Az ifjúsággal való ilyenféle találkozás sokkal fontosabb az író számára, mint a felnőttekkel való beszélgetés. Hiszen a mai felnőtt saját gyermekkoráról semmit sem következtethet a ma gyermekének élményeire. Ha az író nem keresi meg a velük való kapcsolatot, szinte azt lehet mondani, hogy légüres térben dolgozik. A rákospalotai gyermekek objektív igényekkel léptek fel. Az író fejére olvasták, hogy keveset írt a törökkor kalandjairól. Tőlük kapta azt a gondolatot, hogy megírja „A fekete ember históriájá”-t. A könyvtáros értékelése szerint az „irodalmi törvényszék” fentieken kívül azért volt könyvtári siker, mert előtte és utána sokszorosára nőtt a megvitatott könyv, valamint a korral kapcsolatos ismeretterjesztő művek forgalma. A forma kísérlet volt, mégpedig sikeres kísérlet. Másodiknak a XII. kerületi Szabó Ervin Könyvtár rendezett „irodalmi törvény- szék”-et Szántó György: Boszorkányoké, művéből, hasonló sikerrel. * Végül megjegyezzük, hogy anyagunk nem terjedt ki a gyermekkönyvtárakban folytatott csoportos foglalkozás minden eddig alkalmazott formájára. Vannak kísérleti formák, melyeknek hatását még nem mérhettük le, mint pl. az ún. ,,irodalmi kártyajáték”, melynek alkalmazásával a Kálvária téri Szabó Ervin Könyvtár kísérletezik. Minden könyvtár igyekszik megtalálni azokat a formákat, amelyekkel a maga területén a legjobb nevelőmunkát tudja kifejteni. Ismételjük, nem tartjuk helyesnek azt, ha a könyvtár tervében túlsók csoportos foglalkozás van, mert annak előkészítő munkája esetleg az elmélyült egyénenkénti nevelés hátrányára történhet. Időnkénti társasösszejövetelekre azonban szükség van, hogy érdekes, szórakoztató formában egyszerre több gyermeket fordíthassunk az irodalom felé és gyarapíthassuk ismereteiket. Sajnos nem adhatunk számot a 14 éven felüli ifjúság eddigi hasonló széleskörű, gondos nevelőmunkájáról. Ez a terület könyvtárainkban eléggé el volt hanyagolva. Ha tartottak is az ifjúság számára időnként — főleg iskolákban — irodalmi esteket és próbálkoztak a DISZ-szeí való kapcsolat élesztősére, megerősítésére, kielégítő eredményről nem számolhatunk be. Előrelátható, hogy pártunk és vezető szerveink segítségével könyvtárosaink a gyermekek nevelése közben szerzett tapasztalataikat hasznosítva és műveltségüket gyarapítva, meg fogják állani helyüket ezen a szép és sok pedagógiai tudást igénylő területen is. Bikácsi Lászlónk J EGYZETEK 1 Gorkij : Az ifjúsági és gyermekirodalomról. Bp. 2 Id. mű, p. 183. 1955. Ifjúsági p. Kk. 73. 3 Id. mű, p. 68—69. 126
