A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954
Kondorosi Sándor: Könyvelhelyezés, raktározás, leltározás
KÖNYVELHELYEZÉS, RAKTÁROZÁS, LELTÁROZÁS A könyvtárak történetében mindenkor érdekes fejezet a könyvelhelyezési kísérletek leírása. A könyvek sokaságának rendszerbe állítása, elhelyezése, tárolása, használatának biztosítása és megőrzése a jövő számára a szocialista könyvtár egyik központi kérdése, a könyvtárosok napi feladata. A szocialista könyvtárvezetés a könyvelhelyezés kérdését állandóan napirenden tartja és a szükségleteknek, az olvasók igényeinek megfelelően igyekszik meghatározni és kialakítani a számára legmegfelelőbb rendszereket. Könyvtárunk egyes gyűjteményeiben az utóbbi évek folyamán szintén megváltoztattuk a könyvelhelyezés rendjét anélkül, hogy a régi — többé-kevésbé jól bevált — rendszer alapjait gyökerében lebontottuk volna. Az új rendszer bevezetésénél adottságaink mellett a használat érdekeiből, a biztonság és a gazdaságosság követelményeiből indultunk ki. Könyvtárunk könyvelhelyezési, raktározási és leltározási munkálatait öt pontban foglalhatjuk össze: 1. Az Általános Gyűjtemény helyszámozási rendszere fogyatékosságainak kiküszöbölése, ill. új számindexes jelzetelés bevezetése. 2. A könyvek művenkónti naplózásának megszüntetése s helyette az egyedi nyilvántartás életbeléptetése. «1. Könyvállományunk alapleltárának elkészítése. 4. Űj hiányjegyzék összeállítása, az elveszett könyvek céduláinak az olvasói katalógusból való kiszedése céljából. 5. A kézikönyvek ismételt feldolgozásának megszüntetése, ill. a kettős besorolás rendszeresítése. I. A SZÁMINDEXES JELZETELÉS BEVEZETÉSE Könyvtárunk ötven éves fennállása alatt háromszor változtatta meg Általános Gyűjteményének jelzetelési rendszerét. Először 1913 májusában, amikor a régi római szám és betűindex-szel (MO XV 389) kombinált helyszámozást megszüntette és helyette a numerus currens jelzetelést alkalmazta. Másodszor 1931-ben, amikor a folytatásos oktáv (2001—5000) könyv csoportjában utolérte a csoport számhatárát és az ,,x” betűindexes jelzetelést rendszeresítette. Harmadszor 1953. január 1-én, amikor elkezdte a könyvek egyedi nyilvántartását, leltárnaplót fektetett fel és a számindexes jelzetelést bevezette. Könyvtárunk raktározási rendjének alapjait Szabó Ervin, a könyvtár első igazgatója rakta le, amikor 1913 májusában a modern raktár- rendszert bevezette és az Általános Gyűjtemény könyvanyagát zártsoros rendszerben, numerus currens jelzeteléssel, a különgyűjteményeket pedig szakrendben állította fel. Az Általános Gyűjtemény könyvanyagát két csoportra osztotta: önálló (befejezett) és sorozati (folytatásos) művek csoportjára. A csoportokon belül három nagyságméretet állapított meg: 2 r., 4 r., 8 r. Az így keletkezett hat könyvcsoportot egyetlen számsorba, ugrószámos rendszerbe osztotta. 1—500 folytatásos folió 501—2000 folytatásos kvart 2001—5000 folytatásos oktáv 5001—6000 befejezett folió 6001—10000 befejezett kvart 10001—végig befejezett oktáv Helyszámozási rendszerünket negyvenkét évvel ezelőtt vezették be. Az akkori viszonyokat és az előzményeket, a könyvtár fejlődési lehetőségeit ismerve, elmondhatjuk: a rendszer nagyméretűnek, kitűnőnek bizonyult. A könyvtermelés növekedése, a könyvek iránti fokozott érdeklődés folytán alig 20 év múlva a könyvtár minden előrelátás ellenére túlnőtt megszabott keretein. Most már megállapíthatjuk, hogy ezek a keretek még a könyvtár kapitalizmus alatti 127
