A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

Bikácsi Lászlóné: Csoportos foglakozás gyermekkönyvtárainkban

Rákospalotán Hegedűs Géza regényét, a „Hajnal a tárnák felett” című művet kívánták megvitatni. Az előkészítés munkája hosszú és alapos volt. A könyvtáros az általános fiú- és leányiskola igazgatójával, irodalom- és történelemtanáraival közös megbeszélésen választotta ki az irodalmi törvényszék levezetésére legalkalmasabb gyermekeket.

Az előkészítés ideje alatt az olvasók faliújságon foglalkoztak a közelgő eseménnyel, kifüggesztették azoknak a könyveknek címeit, amelyek a megtárgyalandó művel történelmi vagy más kapcsolatban vannak. A törvényszék tagjai tanulmányozták a kort, melyben a regény cselekménye lejátszódott. Az előkészítés ideje alatt a könyvtáros az érdeklődő gyermekek számára előadást is tartott a XVI. század történelmi viszonyairól.

Az „irodalmi törvényszék” külsőségekben is komoly, ünnepélyes hatású volt. A tárgyalás napján muskátlival díszítették a könyvtárat s a pirossal bevont asztalokra állított táblácskákkal jelezték a védő, vádló stb. helyét. A gyermekek valamennyien úttörő ruhában, piros nyakkendővel jelentek meg az izgalmas megbeszélésen.

Az elnök röviden ismertette a mű tartalmát. Azután a vád képviselői és tanúi kértek szót. Többek között elmondták a jellemzés fogyatékosságait, a nyelvre vonatkozó kritikájukat és a kor társadalmi hátterének megrajzolásáról szóló véleményüket. A védők a regény formai és tartalmi elemeit bontották ki, beszéltek a táj - leírás szépségeiről s a középkori városok leírásának egzotikumáról. A gyermek-törvényszék rendkívül komolyan vette hivatását s az író maga is felelőssége tudatában, megilletődötten kezdte beszédét — mint vádlott — „Tisztelt Törvényszék!” — hangzottak szavai és a gyermekek lélegzetvisszafojtva hallgatták.

Könyvtárosban és pedagógusban egyaránt felmerül a kérdés: szükség van-e arra, hogy ilyen szokatlan formában szólaltassuk meg a gyermekeket a könyvről, irodalomról. A könyvtárosok tapasztalták, hogy a szokványos könyvmegbeszélések nem vonzzák a gyermekeket. Meg kell találniok a szórakoztató formában való iskolánkívüli nevelés módszereit. Természetesen a különböző csoportos foglalkozási formákat váltogatni kell. „Irodalmi törvényszéket” sem tarthatunk gyakran — legfeljebb egy évben egyszer — hiszen minden jól bevált forma gyakori alkalmazással unalmassá válik.

Pálfalvi István igazgatóhelyettes, irodalomszakos tanárnak — aki maga is résztvett az „irodalmi törvényszék” megrendezésében — véleményét az alábbiakban foglalhatjuk össze: A megbeszélés több szempontból segítette az iskolai oktatást. Kiegészítette az irodalmi órákat, ti. nincs mód arra, hogy egy-egy prózai mű elemzésével hosszabb időn át foglalkozhassanak az iskolában. Értéke volt még, hogy a gyermekek megtanultak és mertek bírálni, mégpedig építő módon. Sértés, indokolatlan alázat s ugyanakkor fölényeskedés színezete nélkül mondták el véleményüket. Szerencsés volt az író személyének kiválasztása is. Hegedűs Géza tanár és jogász egy személyben — azonnal és talpraesetten válaszolt, egy csapásra megnyerve a gyermekek bizalmát.

A téma a tananyaggal is kapcsolatos volt. Az irodalmon kívül a regény történelmi anyaghoz és az alkotmánytanhoz is segítséget nyújtott. Az osztályharc kérdésének megvitatása, a jobbágyok helyzetének feltárása ideológiai alapot adott minden ismerethez. A gyermekek alaposan megbírálták a könyvet olyan szempontból is, mennyire sikerült az írónak a XVI. századi nemesség és az ebben a korban bizonyos mértékig megrekedt polgárság ábrázolása s mennyire tudta bemutatni az egyszerű bányászok életét. Ezzel kapcsolatban a törvényszék tagjai határozottan állították, hogy a bányászok életét egyszerű, mindennapi munkájuk közben nem ábrázolta az író elég mélyen. A patríciusok életét színesen és részletesen fedte fel, a bányászok hétköznapjaiból keveset mutatott. Végül arra ítélték az írót, hogy még több és még jobb ifjúsági regényt kell írnia.

A könyvtáros szorosan együttműködött az iskolával is. A jó munkát végzett gyermekek zászlófelvonáson dicséretet kaptak, sőt irodalomból, illetőleg történelemből megerősítették vagy javították osztályzatukat.

Hegedűs Géza író — a vádlott — elmondta, milyen sokat jelentett számára könyvének ebben a formában való megvitatása. Bár a felszabadulás után a „Kisunokám” c. színmű egyik vidéki bemutatójával kapcsolatban résztvett már irodalmi törvényszéken, ifjúsági változatban a rákospalotai gyermekkönyvtár olvasói hívták meg először hasonló megbeszélésre. Véleménye szerint ez a forma igen megfelel a növekvő gyermek lelkivilágának. Az irodalmi törvényszék résztvevőjeként a fiatal olvasó lehet egy kicsit fontoskodó anélkül, hogy nagy125