A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1949-1954

Bikácsi Lászlóné: Csoportos foglakozás gyermekkönyvtárainkban

Gorkij igen sok helyen foglal állást a mese olvasása mellett, beszél annak nevelő hatásáról és szükségességéről. Arról viszont sehol sem beszél, hogy korlátozzuk bármelyik gyermeknél is a meseolvasás vágyát. Szerencsére a fent elmondott példa kirívó és csak néhány könyv­tárban terjedt el a meseolvasás korlátozásának elve. A legtöbb könyvtáros helyesen ismerte fel a mese nevelő szerepét és mesedólutánok rendezé­sével igyekezett pótolni a kevésszámú mese­könyvet. Napközi otthonban, parkban való kölcsönzés közben, úttörőtáborban, szabad­téren és könyvállomáson tartottak mesedélutá­nokat, ahol az volt az általános tapasztalat, hogy nemcsak a tíz éven aluli gyermekek hall­gatták a meséket önfeledten és kérték, hogy meséljenek nekik újra meg újra, hanem a nagyobbak is. A X. kér. Városszéli Telep kölcsön­zőállomásán megtartott mesedélután hallgatói között szép számmal voltak 14 év körüli gyer­mekek, akik karonülő, de a mesét még nyilván­valóan fel nem fogó kistestvéreiket vitték el, hogy maguk is hallgathassák a mesét. Ugyanezt tapasztalták parkban való kölcsönzés alkalmá­val, amikor a kisebbek köré összeverődtek az ún. kamaszgyerekek is. Különösen kedveltek azok a mesedélutánok, amelyek filmmel vagy diavetítéssel vannak egybekötve. De igen elterjedtek már azok is, ahol a mesealakokat gyermekszereplők szemé­lyesítik meg. Ez utóbbiakra a műsoros irodalmi délutánok keretében térek ki. Némelyik könyvtár, mint pl. a Boráros téri, nagyobb gyermekolvasói számára mesedélután­ján beszél a mese történetéről is, megismer­teti a gyerekekkel a népmesét és az irodalmi mesét, végül megbeszéli a mesékben hallott tanulságokat. Az úttörőtáborokban, tekintettel a nagy lét­számra, csak az alsóbb korosztályú csoportnak tartanak mesedélutánt. Itt is az a tapasztalat, hogy a nagyobb gyerekek közül is igen sokan csatlakoznak a mesehallgatókhoz. Mindenkép­pen helytelen tehát az a törekvés, hogy a na­gyobb gyermekek meseolvasási vágyát vala­milyenképpen korlátozzuk, vagy erőszakkal vegyük rá arra, hogy az általa nem kívánt olvas­mányt vigye el a kért mese helyett. Amikor a gyermek meseolvasási vágyát már kielégítette, maga is vágyódni fog más olvasmányok után. Ilyenkor a könyvtáros olyan könyveket válasz­szón a gyermek számára, amelyek átmenetet jelentenek a népmeséktől, az elbeszéléseken át, a regények élvezetéig. MŰSOROS DÉLUTÁNOK ÉS IRODALMI FEJTÖRŐK Ünnepélyes alkalmakkor a Gyermekkönyv Ünnepének Hetében vagy a Nemzetközi Gyer­meknap alkalmával műsoros irodalmi délutá­nokat is rendeznek könyvtáraink a gyermek­olvasók számára. Ifjúsági könyvtárosaink érte­kezletein már többször vita keletkezett arról, vajon helyes-e, ha a könyvtár műsoros délutánt rendez a gyermekek számára. Egyesek szerint ez nem könyvtári feladat. Helyesebb, ha tömeg­szervezet vagy iskola végzi ezt a munkát. Mások azt hangsúlyozták, hogy a műsoros délutánokat igen jól fel lehet használni a köny­vek népszerűsítésére, sőt arra is, hogy irodalmi színvonalú műsorral neveljék a gyermeket a könyvek védelmére s a könyvtár szeretetére. Tizenhét könyvtár rendezett már műsoros irodalmi délutánt, mindegyik más-más színnel, sokféle ötlettel telítve. Az V. kerületi 1. sz. könyv­tár gyermekolvasói maguk szolgáltatták a mű­sort, egyik kis olvasó népdalokat adott elő tangóharmonikán, másik szavalt, a harmadik talajtornát mutatott be, végül többen jelenetet adtak elő legkedvesebb meséjükből, majd bohóc tréfálta meg azokat a gyermekolvasókat, akik nem tudják, hogyan kell a könyvtárban visel­kedni és a könyvekkel bánni. Ugyanekkor a könyvtáros az előadott számokhoz kapcsolódó könyvekből kis kiállítást is készített. Meg kell még említenünk azt, hogy a műsoros délutánra a gyermekek maguk rajzolták meghívóikat és igen megható volt, amikor a gyermekek vala­mennyien szép rajzos meghívójukkal léptek be a könyvtár termébe. A műsoros irodalmi délutánok nagy sikere és az utána fellendülő könyvforgalom bizonyítja, hogy a könyvtáros nem mellőzheti ezt a neve­lési formát sem, különösen akkor nem, ha meg­határozott céllal, pl. a könyvvédelem megerő­sítése szempontjából rendezi előadását. Az iro­dalmi délután sokszor felér egy-egy könyv nevelő hatásával. Gorkij maga is fontosnak tartotta a a gyermekek szórakoztató formában való neve­lését. Ifjúsági estéket és gyermek-színielőadá- sokat ő maga is rendezett. A műsoros irodalmi délután egyik változata volt némelyik kerületi könyvtárban a könyvek 121

Next

/
Thumbnails
Contents