A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1948

Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához

48

Istvánffi Miklós (1538—1615)

Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV (L fentebb.)

24. Könyvében, az 1572. évnél. Tárgyilagos, finom elbeszélés. Forrása esetleg Brutus, de fanatikusnak, nem szédelgőnek tartja Karácsonyt.

Bethlen Farkas (1639—1679)

Historiarum Pannonico-Dacicarum libri X. Keresd (17. szd.)

Szerző megjegyzi, hogy e részt »szóról-szóra« Brutus művéből idézr. Brutus művének kiadása a Magy. tört. érni. sorozatában 1490—1552. éveket foglalja magában : Bethlen tehát bővebb kézirat birtokában volt. Brutus értetlenül nézi a mozgalmat és azt fecsegi, hogy Karácsony összejátszott a törökkel, hogy rabságába vigye embereit. Előadása egyébként egyező a többivel. (Tompa Mihály balladája alighanem e forrásra utal.) Ennek teljes, hozzáférhetőbb kritikai kiadása :

História de rebus Transsyivanicis. Cibinii [Szeben] : Hochmeister 1782.

2. к. 178—194. lap Fk. 16290/2

Pethő Gergely (1565—1620)

Rövid magyar krónika Bécs : Cosmerovius 1660 (Lásd fentebb.)

Csalárd embernek és Karácsondi Gergelynek nevezi a Fekete embert. 1572. évnél tárgyalja.

Szabó I. 955

GUBEC MÁTÉ. 1573.

Istvánffi Miklós (1538—1615)

Historiarum de rébus Ungaricis libri XXXIV (Lásd fentebb )

25. könyvében az 1572. évnél tárgyalja a szlavóniai fölkelést. Szemléletesen ábrázolja a mozgalmat, az úri rend kegyetlen bosszúját.

Pethő Gergely (1565—1620)

Rövid magyar krónika . (Lásd fentebb.)

1573. évnél : »Tótországban nagy pórhad támada«. Röviden elbeszéli a fölkelést, részletezi Gubec Máté kivégzését. Ez évtől kezdve az író már nem források, hanem saját értesülései alapján dolgozott. (A mozgalmas évhez tartozott a zsámbokréti és kisbossányi zendülés is, ' melyekről Veráncsics : összes munkái 11. k. 95. és 111. lapon közölt levelek szólnak.) Továbbá

a Károlyi család oklevéltára Bp. 1885. 3. k. 382. lapon az olcsvai zendülés tárgyában hozott ítélet is nevezetes magyarázata annak, hogy még a 18. szd. írod. emlékei is tolvajoknak nevezik a lázadó parasztokat).

A SZÉKELYEK BÁTHORY ZSIGMOND ÉS MIHÁLY VAJDA ALATT. 1595—1601.

Mikó Ferenc, hídvégi (1585—1635)

Históriája 1594—-1613. Pest: Akad. 1863. (Magy. töri. emlékek II. oszt. 7.)

142—144, 148. lap Fk. 3381/7

Y Báthory Zsigmond fejedelem 1595-ben a török ellen indított háború kezdetén visszaadta a székely jobbágyok régi szabadságát, ha katonáskodtak. A győzelmes hadjárat után azonban visszavonta ezt. 1599-ben, Mihály vajda támadásako" a székelyek melléállnak, minden lófő házát felégették. A nemesek városokba menekültek, házaikat feldúlták, éltek, ahogyan tudtak. A Mihállyal végző miriszlói csatában aztán »sok szegény bolond székely atyánkfia vészé ; megesék nekiek a szabadság, a nemesemberek levágása, kergetése.«

Nagy Szabó Ferenc (1581—1658?)

Krónikája. Közli Mikó Imre. Erdélyi történelmi adatok. Kolozsvár: Stein 1855.

1. к. 43—47, 50—57. lap Fk. 54494/1

Marosvásárhelyi polgár, kortárs magyarnyelvű emlékirata. 1596 farsangján szemtanúja volt a székely vezetők halomragyilkolásának. Básta idejében az író apja látta a székelyek végét. Maga is közrendű, részvéttel szól minderről.

Erdély öröksége. Tűzpróba. Bp : Franklin (1941.)

• 3. k. 2—3. lap. Fk. 98375/3

Előbbi szöveg lenyomata.