A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1948
Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához
51 Pethő Gergely (1565—1620) Rövid magyar krónika . . . Bécs, 1660. (Egyéb kiadásait !. fentebb.) Bocskai felkelését mint kortárs beszéli el. 1604. évnél ezt írja : »Az egész felföldi végbeliekr szolgáló rend, hajdúság, szabad legények és egyéb rendbeli földnépe úgy mint újságra és új dologra hozzá sietnek vala, főképpen azok, kiket vagy a fejedelmek alatt való tisztviselők, urok avagy a nemesség valaha megháborétottak vala, bosszúságoknak kitöltésére mind oda tártnak vala«. Básta jövetelekor Bocskai »segétségére a föld népét is mind felvevé«. 1605-ben »a Dunán innen való vármegyék is úgy mint új dolgon rajtakapván«, Bocskaihoz álltak. Furcsa, zavaros Németh Balázs bukása : »Bocskay István valami gyanóságért Némethi Balázsra reáharaguvék és megöleté ötét, kit Segnyi Miklós Kassában, valami lakodalomban véletlenül maga kezével agyonveré. Azért ilyen végek lén Balázs uraiméknak.« Krauss György (1607—-1679) Tractatus rerum tam bellicarum, quam etiam aliarum ab anno 1599 usque 1606 inclusive in Transylvania interventarum. Közli Kemény József: Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens. Klausenburg [Kolozsvár] Tilsch 1839. 1. k. 164—167. lap. Fk 54500 Segesvári szász polgár írása : Mihály vajda nem becsülte a nemeseket és szászokat, mindenféle szedett-vedett nép gyűlt köré, »tisztesség« csak kozák zsoldosai közt akadt. Végül a nemesek, akik még maradtak, összefogtak Bástával, a szászokkal és »némely« székelyekkel, de a székelyek általában a vajdával tartottak. Később, Bocskai idejére vonatkozóan a népfölkelés elmosódik az író előadásában. Kovács János A magyar krónikának rövideden lerajzolt sommája. Pozsony Spaizer 1742. [Ld Pethő Gergely] 6. lap. Fk. 44939 CSÁSZÁR PÉTER FÖLKEÉÉgE. 1631—1632. Szalárdi János (1601—1666) Siralmas krónikája kilenc könyvei. Pest: 1853. (Újabb nemzeti könyvtár, 2.) 84. lap III. könyv 3. részében szól a parasztok fölkeléséről, az Erdéllyel való hadakozás idején. VIII. könyv 1. és 8. részében kiemeli, hogy a parasztság maga játszott egyes vidékeket török kézre, mert inkább alatta akartak élni. Kazy Ferenc (1695—1760) História rcgni Hungáriáé 1601-—1663. Tyrraviae [Nagyszombat] : Acad. 1751. Fk. Af 43.90/16 • Röviden, szárazon tárgyalja az 1632. évnél a Császár Péter féle mozgalmat, mely a harmincéves háborúban, Gusztáv Adolf lützeni győzelme után lobbant fel, mikor az Erdéllyel hadakozó császáriak megszorultak. (Az elbeszélő művekben alig érintett mozgalmat megvilágítják a Századok 1871 : 437—9, Tört. Tár 1884:105., 1887:627—40, 1888- 125—33, 1892:572., Adalékok Zemplén vm. történetéhez 1905. évf. 119—21. lapokon közölt iratok. A Habsburgok Magyarországa és Erdély közti hadakozás egyik hajtása a határmenti területek parasztjainak közigazgatási és fegyveres szervezkedése. A kassai főkapitány alkudozik és fegyverszüneteket köt, Eszterházy nádor levelekkel ostromolja a megyéket, hogy nyomják el a fölkelést, gondoljanak 1514-re. Erdéllyel való megbékülés után Császár Pétert Kassán kínvallatás alá veszik, jegyzőkönyve fentiek közt. A parasztok elégtételt követelnek kivégzéséért. A parasztok nem tudnak érdemleges kívánságokat előterjeszteni, nincsenek tisztában azzal, mit akarhatnak. Egy község jelenti, hogy erőszaknak engedve, csatlakozott. Végül a mozgalmat leverik.) SZÉKELY PARASZTLÁZADÁS. 1660. Bethlen János (1613—1678) Rerum Transsylvanicarum libri quattuor. [Szeben : h. ny. n.] 1663. Fk. 09/285 Szabó II. 1022 — [Amsterdam. H. ny. n.] 1664. 197—201. lap Fk. 09/1626 Szabó III. 2238 Commentarii de rebus Transsilvanicis. 1-—2. Viennae (Bécs): Kurzböck 1779—80. 2. k. 37—40. lap Fk. 32694 1660-ban Barcsay. Ákos és Kemény János kezdődő trónviszálya idején csíki, sepsi, kézdi és orbai székelyek illetve jobbágyok elfogták, megölték tisztjeiket, fölkeltek, Barcsay öccse legyőzte a Székely Sámuel vezette parasztokat, sokat kivégeztet, megcsonkittat. Das bedrängte Dacia. Nürnberg : Cramer 1666. Szabó III. 2355 Ugyanaz Tröstler János német fordításában. Erdély öröksége (Apa és fiú). Bp : Franklin (1941) 5. k. 205—7. lap Fk. 98375/5 Fenti részlet magyar fordításával. 4*
