A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1948
Bibliográfia a hazai parasztlázadások verses és elbeszélő irodalmához
50 BOCSKAI KORA. 1604—1606. Bethlen Farkas (1639—1679) História de rebus Transsylvanicis. Cibinii [Szeben] : Hochmeister 1793. (Lásd fentebb.) 6. k. 136—152, 166—171, 178—189, 205—6, 220—225, 228-231- lap Fk. 16290/6 Igen részletesen mondja el Bocskai zászlóbontását, a hajdúk csatlakozását; a mozgalomnak a nép közt való gyors terjedésére csak utal, de a had többségének paraszti jellege az osgyán csata leírásánál kitűnik. A paraszti fölkelés gyöngeségével indokolja a kassai gyűlés összehívását. Erdélyben népfölkelés zárja be és semmisíti meg a német csapatokat. Forrása valószínűleg Szamosközy elveszett szövegrészei. Somogyi Ambrus (Simigianus) (sz. 1564) História rerum Ungaricarum et Transsylvanicarum. Közli Eder: Scriptores rerum Trans sylvanicarnm. 1—2. Cibinii [Szeben]: Hochmeister 1800. és 1840. Fk. 57449, В 943/298 A szerző a fölkelés kortársa, üldözöttje. Száraz elbeszélő; a mozgalom paraszti jellege élénken kidomborodik az osgyáni csatavesztés leírásánál. Ez volt a népmozgalom csúcspontja. (Az osgyáni csatáról és Német Balázsról érdekes Basta György hadvezér levelezése és iratai. Bp. 1913. [Magy. tört. eml. I. oszt. 37. ] 524—26., 528. 1. s irodalmilag is jelentősek a kassai részgyűlés irományai a Magy. orsz. gyűl. eml. 1602—4. Bp. 1890. 10. k. 604—12. 1., valamint a szerencsi részgyűlés határozatai, Mikó : Erdélyi tört. adatok. 3. k. 57. 1. Előbbiben a nemesség panaszolja az »elszenvedhetetlen gyalázatot«, amit Bocskai népétől viselt s a jobbágyok visszaadását kéri. Bocskai szerint a dulást nemcsak hajdúi, de az urak saját jobbágyai is mivelték. A szerencsi gyűlésen — fejedelemmé választása után — jóváhagyja a jobbágyok visszaadásáról s a parasztmozgalom leszereléséről szóló határozatokat.) Históriás ének Bocskai Istvánról. Közli Kozocsa Sándor az Erdélyi Múzeum 1936. évf. 61—69. lap * Fk. 3452 Kezdetleges másolat, töredékesen maradt, fenn. A fejedelem halála idején íródott, gyönge verses mű. Talán Bocskai egyik udvari prédikátora írta, mindenesetre az író résztvett az eseményekben. A töredék 1—6. szakaszai a hajdúk első csatáját mondja el, 8. szak. a fölkelés terjedését, 25—27. az osgyáni csatát [sok jó szeginy leginyt Balázs ott veszte], 28—37. szak. az edelényi csata,.38—51. Lippai Balázs parasztvezér a szerencsi gyűlés után elidegenedik Bocskaitól, a parasztokat Borsiban megtámadja a német, 57—63. Lippait Bocskai megöleti, 86, 88. Bocskai lecsöndesíti a hajdúkat. Ugyanennek különlenyomata. Kolozsvár: 1936. (Erdélyi tudományos füzetek 84.) Fk. X 2215/84 Az idvezült fölséges Bocskai Istvánnak, Magyar- és Erdélyország fejedelmének szomorú haláláról. Közli Mikó Imre. Erdélyi történelmi adatok. Kolozsvár: Stein 1855. 3. к. 104—108. lap Fk. 54494 Sepsi Laczkó Máté krónikája tartalmazza. Deákos ember verse, de az 1., 2., 6., 17—24., 31. szakaszaiból kitűnik, hogy a fejedelem halálakor az elárvult, megcsalatkozott szegények fájdalmát festi, akik még mindig benne biztak. Závodszky György Diarium rerum per Hungáriám ab anno 1586 usque ad annum 1624 gestarum. Kiadta Bél Mátyás: Adparatus ad históriám Hungáriáé. Posonium [Pozsony]: Royer 1735. 360—61. lap Fk. Aq 43.90/25 A szerző Thurzó nádor titkára volt, jól látta az eseményeket, röviden, de találóan vázolja. 1604-ben Bocskay hajdúkat »és más barbárokat« gyűjtött össze nagy számmal. Az osgyáni csata után, szerinte, Básta Német Balázst kínzások után fölnégyeltette. 1605-ben nőtt a lázadás, mindenfelől özönlöttek és gyűltek a barbár hajdúk. Részletesen szól egy fölkelő* csapatnak Bitese Thurzó vár és birtok elleni pusztító támadásáról. Laczkó Máté, Sepsi Krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései 1521—1624. Közli Mikó Imre: Erdélyi tört. adatok. Kolozsvár: Stein 1855. 3. к. 1—246. lap Fk. 54494 Egykorú magyarnyelvű íöljegyzés, prot. szempontból. A népi vonatkozások elsikkadnak közte, de a mozgalom törekvéseit a nép ajkán élő egykorú vallásos megszövegezésben adja Ugyanez a szerző neve nélkül: Sárospataki magyar krónika. Történelmi Tár 4. k. 1857. 67—69. lap Fk. 3044/4
