A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1943-1945, a Székesfővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1946
A Fővárosi Könyvtár az ostrom és felszabadulás évében
1945 A FŐVÁROSI KÖNYVTÁR AZ OSTROM ÉS A FELSZABADULÁS ÉVÉBEN Az ostromló seregek január első napjaiban már körülzárták Nagy-Budapestet. A főváros népe levonult a pincékbe, meghúzódott földszinti lakások mélyén ; az év első percétől kezdve már ki se mozdulhatott onnan, a kapunál tovább nem merészkedhetett. A Fővárosi Könyvtár épületének egy része német katonák szállása lett. A Reviczky-utcai kapualját istállónak használták, az udvaron katonai szerkocsik álltak, a Fiókközpont két irodaszobájában német katonák rendezkedtek be. A könyvtár lakói e napokban a gondnok és a két portás-házfelügyelő. Elviselhetetlen nagy felelősség nehezedett rájuk: a húsz-harminc órás légicsaták apró szüneteiben, a belövések állandó záporában szemmel tartani a nagy épületet, nagyobb kártól óvni a szüntelen nagy veszélyben. Az épület — noha csak néhány száz méter választotta el a Kálvin-téri főállástól — nem esett a tűzvonalba, tetőzetét csak néhány belövés szakította át. A lépcsőház feletti üvegtetőt nemcsak a légiaknák repeszdarabjai, de a tetőre leereszkedő utánpótló ejtőernyők is összezúzták. Január közepén kezdődött a Kálvin-téri csata s vele a háromnapos harc a Belvárosért, de ez a harc tulajdonképen már eldőlt volt a Boráros-téri hídnál. A »védők« reménytelen és céltalan ellenállásának a Kálvin-tér teljes pusztulása lett a következménye. Ezt a sorsot a kiskörút vonalától kissé távolabb eső Wenckheim- palota — könyvtárunk — szerencsére elkerülte. Január 18-án hajnali 4 órakor a Belváros felszabadult. A Kálvin-tér palotái még égtek ; égnek még napokon keresztül, de a háború tűzszekere már Buda fölött jár s a felszabadító Vörös Hadsereg katonái, akik háztömbről háztömbre, házról házra, torlaszról torlaszra vették birtokba a várost, egy szörnyű nyomás alól való felszabadultság, a biztonság érzését hozták magukkal. Most már be lehetett járni az épületet. A külső falak elég szerencsésen állták ki az ostromot. Puskagolyóktól, golyószóróktól, repesz- daraboktól származó homlokzatsérülések bőven akadnak, de nagyobb kárt csak négy helyen találtunk. A főbejárat Baross-utcára nyíló kocsibehajtójánál, a Katalogizálónak a térre néző ablaka alatt egy belövés a falba vágott félméternyi rést s az ablakkal szemben levő ajtó felét rombolta szét. A Baross-utcai oldalon egy nagyobb sérülést találunk a tetőpárkányzaton, egy másikat az olvasóterem első ablakának szépen kiképzett felső párkányzatán. A főlépcsőház kettős üvegtetejéből alig maradt valami, a márványlépcsőház felett nyitva a téli ég, a törmelék felett hólepel. A főlépcsőn át lehetetlen feljutni az emeletre, a csigalépcsőn át közelítjük meg az épület felső részét. A raktárakban ledobált könyvek tömege, betört, sarkaiból kifordult ablakok, de nagyobb baj nincs. Az aligazgatói szoba és az osztályozó épségben maradt. A Keleti Gyűjteményben annál siralmasabb a kép. Itt láttuk a legtöbb roncsolt könyvet. Lövésektől, szilánkoktól összeszaggatva, csomókba tapadva hevertek a padlón. A hatalmas bronzcsillár lezuhant az alatta álló nagy kerek asztalra, összezúzva ezt a faragványos műipari remeket; a falitükrök betörve, a karossiékek bőrhuzata átlőve, a galéria faragványos feljárói súlyosan megrongálva, az ugyancsak faragványokkal díszített mennyezet lövésektől átlyuggatva. A földön üvegtörmelék, faragványrészek, szilánkok, sérült könyvek összekeveredve : az ú. n. ki.budapesti terembe nyíló ajtó mindkét szárnya kiszakítva a földön hever, a n igybudapesti terembe nyíló másik ajtó félszárnya egy tartóvason félrebillenve szabadon fityeg. Mindkét terem aránylag ép, de a mennyezeten beázás nyoma és sehol egyetlen ép ablak. Törmelék és üvegszilánk borítja itt is a padlóra szórt könyveket. A reference-szobában egy belövés a térre néző ablakon átszakította 20
