A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1943-1945, a Székesfővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1946
A Fővárosi Könyvtár az ostrom és felszabadulás évében
21 a Kölcsönzőbe nyíló ajtót és megrongálta az ajtófát. A kölcsönzőben, az olvasóban és a folyóiratteremben üvegkáron kívül semmi sérülés, de mindenütt elképzelhetetlen mennyiségű por és piszok. A cédulakatalógus húsz szekrénye — a könyvtár szeme- fénye — épen maradt. Két nappal a felszabadulás után, január 20-án megindul a »Szabadság«, azontúl ezekkel a lappéldányokkal, a szabad sajtó első termékével jelentkeztek reggelenként a könyvtár tisztviselői. Az elsők között Vágfalvy Dezső főkönyvtáros, majd Jajczay János felügyelő, Könyves-Tóth Kálmán főkönyvtáros. Lassanként 8—10 tisztviselő merészkedett be délelőttönként a felszabadult Pest különböző részéből. Budán még javában állt a harc, amikor a romeltakarító munkát a könyvtár tisztviselői megkezdték. Egy-két órás váltással kapuőrséget szerveztek, hogy fosztogatók ellen megvédjék az épületet, értékeit, majd nekifogtak, hogy az épületkörüli járdát megszabadítsák a törmeléktől és hótól, a Reviczky-utcai kapu alját a trágyától és a szeméttől. A palota körül emelet magas volt a hulladék, szemét, törmelék és üvegcserép halma. Előbb a fel nem robbant lövedékeket kellett kiszabadítani és egy helybe összegyűjteni. Utána a méteres havat kellett kocsiba hányva elszállítani, majd az ablakkeretekben lógó üvegdarabokat szedték ki. Kis munkáscsoportokra oszolva februárban megkezdték a főlépcsőház és a dolgozószobák megtisztí- . tását. A hólepte, fagyos lépcsőkön hordták le nagy kosarakba gyűjtve az üvegcserepeket és törmelékeket a Könyvtár tisztviselői és altisztjei. Február második hetében került sorra a padlás. A Nagy-Budapest-terem mennyezete átnedvesedett, padlózatára becsurgott a hóié, mert a tető a Baross-utcai sarkon két méter átmérőjű körben lyukas volt. Nagy problémát jelentett az udvaron felhalmozódott rengeteg szemét, trágya, törmelék és hó eltakarítása. Elfuvarozáshoz csak kézikocsink volt, a legközelebbi lerakodóhely a messzi Haller-piactér volt. így naponta csak egy fordulót tehetett meg a »takarító különítmény«. A fuvarozásban csakúgy, mint minden más romeltakarító munkában felváltva minden tisztviselőnk és altisztünk részt vett. Tavasz felé a Baross-utcai villamos vágányain feltűntek a HÉV hajdani kis gőz- mozdonyai vezette szemétgyűjtő szerelvény vagonjai. Ettől kezdve gyorsabb ütemű lett a szemételtakarítás : most már csak a Baross-utca és Szentkirályi-utca sarkáig kellett szállítanunk a szemetet. A személyzet éberségét a könyvtárba betolakodó polgári személyek elleni védekezés alapos próbára tette. Ismeretlen megbízókra, ellenőrizhetetlen hatósági utasításokra hivatkozva hol a könyvtárt foglalták le, hol mint könyvtárigazgatók, kirendelt vezetők jelentkeztek. Akadt köztük, aki erőszakkal szobát foglalt le és referáltatott magának. A felszabadító Vörös Hadsereg katonái, ha épületünkben jártak, főleg orosznyelvű szépirodalmi munkákat kértek. Kis készletünkből ezt az igényt igyekeztünk kielégíteni. Sorra jelentkeztek fiókjaink is : 1., 2., 7., 9., 10. és 14. Napi jelentéseket küldtek be, a budai fiókokról Szabó Ernő juttatott el hozzánk hetenként kétszer jelentést. » Az emeleti és földszinti dolgozóhelyiségek kitakarítása után került sor a lépcsőház alatti óvóhelyre. Az ostrom elől az épület legbiztosabb helyére mentettük budapesti gyűjteményünk kb. 1000 darabból álló metszetgyüjteményét. Hogy a legvédettebb hely volt, azt az is bizonyítja, hogy az ostrom alatt a megszálló német katonák ide menekítették a belövések elől a lovaikat is. A szűk helyen a lovak szomszédságában két metszet csomag felbomlott. A belőlük kihulló mappákat később szétdúlva, összetaposva, bepiszkítva a trágya alól szedtük elő. A metszetek közül 30 teljesen elpusztult. 28 megsérült darabot könyvkötészetünknek sikerült úgy ahogy, megtisztítania és rendbehoznia. Az elveszettek jegyzékével nem szolgálhatunk, mert a gyűjtemény Budára, egy fiókunkba »átmentett« cédula- katalógusa is elpusztult. Ezzel több évi tudományos munka veszett el.
