A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
201 Hitelesítési jog. Az Országos Széchenyi Könyvtár őrizetében levő irat és nyomtatvány felhasználható arra, hogy belőle bárki hiteles másolatot készíttessen. A Könyvtárnak ugyanis az 1934: VIII. t. c. 12. §-a értelmében jogában áll, hogy az ilyet szabályszerű hitelesítési záradékkal lásson el. Gyüjteményegyetemi törvényünk még másik nagy könyvtárunknak, a budapesti Egyetemi Könyvtárnak hitelesítési jogát is felemlíti, mivel azonban az Egyetemi Könyvtár nem csatlakozott nagy közgyűjteményeink önkormányzati szervezetéhez, az új Nemzeti Múzeumi törvényből hitelesítési felhatalmazása kimaradt. Kérelemre a Magyar Nemzeti Múzeum intézményei szakvéleményeket is készítenek, ezekért, valamint más munkálatokért, mint pl. a hiteles másolatért díjazás jár, melynek mértékét és módozatát a VKM. szabályozza. A díjak az intézmény javára a Magyar Nemzeti Múzeum Alapjába folynak. (Törv. u. o.) Szerzői jog szerepe a könyvtári életben. A szellemi alkotás termékeit a jogrend az alkotó tulajdonának tekinti és védelemben részesíti. Ennek az úgynevezett eszmei tulajdonnak lényeges részét képezi az írói, művészi alkotás, melynek vagyonjogi viszonyait a magánjog külön ágazata, a szerzői jog szabályozza. A szerzői jog tárgya magában foglalja azokat a munkákat, amelyek a könyvtárak gyűjtési anyagát képezik, így pl. az írói munkát, zenemüvet, térképet stb. Nyilvánvaló tehát, hogy a szerzői jog tárgyánál fogva kapcsolatban áll a könyvtárüggyel és így a könyvtári jogi ismeret részét képezi. Mivel a szerzői jogi védelemben részesülő művek egyben tárgyai lehetnek a kiadói ügyletnek, szerzői jogi kapcsolat egyúttal a kiadójoggal való összefüggést is jelent. Hazai törvényhozásunk a szerzői és kiadói jog szabályozása terén elsőízben a kereskedelmi törvényben (1875 : XXXVII. t.-c.) intézkedett és a II. rész 8. címben a kiadói ügylet kérdéseit rendezte. Magát a szerzői jogot először az 1884: XVI. t.-c. szabályozta, ezt a törvényt azután felváltotta az 1921.: LIV. t.-c., amely a régihez képest korszerűbb és a jelenlegi nemzetközi jogállapotnak is megfelel. Hazánk 1922-ben belépett az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult nemzetközi unióba, majd becikkelyezte a római nemzetközi egyezményt is (1931 : XXIV. t.-c.). Ezek az egyezmények több tekintetben kiegészítik szerzői jogrendszerünket. Ha a könyvtár szempontjait vesszük figyelembe a szerzői jog röviden a következőkben foglalható össze. Az írói mű többszörösítése, közzététele és forgalomba- helyezése kizárólag a szerző joga. Több szerző esetén a jog gyakorlásához a társak beleegyezése szükséges. Elkülöníthető részek a rész szerzőjének beleegyezésével közölhetők. Külföldön megjelent művek a berni egyezmény szerint (1922 : XIII. t.-c.) a belföldi szerzők munkáit megillető és az egyezményben biztosított jogokat élvezik. Gyűjteményes munkák tekintetében, ha az adalékokból, több műből tevődött össze, a szerkesztő részesül a szerzővel egyenlő jogvédelemben (1921 : LIV. t.-c. 2. §.) A szerzői jog átruházható, örökölhető ; a védelem tehát a jogutódra is kiterjed. Végrehajtás tárgya nem lehet, amíg a szerzőt (örököst, hagyományost) illeti, azonban a szerzői jogból származó vagyoni előnyt végre lehet hajtani. Ha a művet a szerző beleegyezése nélkül többszörösítik, közzéteszik, forgalomba- helyezik, akkor az bitorlás. Lényegtelen, hogy az egész műről, vagy annak csak
