A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941

Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben

202

egy részéről van szó. A többszörösítés bármely eljárás útján végzett sokszorosítást jelent, beleértve a kézi másolást is — akár egy, vagy akár több példányban történt. Egyedüli kivétel a nem üzletszerű használatra szánt egyes példány ingyenes előállítása (5. §.).

Ezen szakasz alá tartozik az írói plágium is : ha valaki más szellemi termékét sajátjaként közli. Bitorlás a mű címének jogtalan átvétele, a mű felhasználásának módjai, ú. m. alkalmazás, átdolgozás, átalakítás, kivonat stb. A mű fordításának a szerző beleegyezése nélkül történt sokszorosítása is bitorlás. A jogosított fordítások felhasználások stb. az eredeti művekkel egyenlő védelemben részesülnek (8. §.).

Mi az, ami nem számít szerzői jogbitorlásnak? A mű egyes helyeinek, kisebb részeinek hű idézése ; nagyobb tudományos munkában egyes kisebb művek, részletek felvétele ; egyházi vagy iskolai használatra szerkesztett gyűjtemények — amennyiben a forrást (szerzőt) mindenütt világosan feltüntetjük. Az sem bitorlás, ha hírlapi cikket, melynek utánnyomása kifejezetten nincs tiltva, más hírlap közöl — a forrást azonban itt is jelölni kell. Szépirodalmi és tudományos dolgozatok hírlapból sem vehetők át. Egyszerű közléseket tartalmazó napihírek átvételéhez, nyilvános ügyiratok, tárgyalások, nyilvánosság előtt tartott beszédek közléséhez nem kell engedély — kivéve, ha a beszédek oktató vagy szórakoztató jellegűek, vagy gyűjteményes kiadásban jelennek meg. (9. §.)

A jogvédelem a szerző életében és halála után ötven évig tart. Álnév alatt, névtelenül vagy testületek neve alatt megjelent műveket a törvény a megjelenéstől számított ötven évig védi. Poszthumus munkák a szerző halála időpontjától számítva részesülnek védelemben.

A szerzői jogi eljárás nem büntető, hanem polgári perútra tartozik. A bitorlás kártérítést és pénzbüntetést von maga után. A példányokat a bíróság elkoboztatja, de csak azokat, amelyek a bitorló, az elárusító, a nyomdász, vagy az üzletszerű felhasználó birtokában vannak (pl. magánkölcsönkönyvtárban). A közönség, zárt olvasókör, kaszinó, továbbá könyvtár és gyűjtemény birtokában levő példányokat nem szabad elkobozni. Közgyűjtemények tulajdonában levő könyveket tehát szabadon lehet használni, akár jogos úton, akár pedig szerzői jogi bitorlás útján kerültek azok forgalomba.

Már említettük, hogy a szerzői joggal szoros összefüggésben áll a kiadói ügylet, amely akkor jön létre, ha a szerző a mű gazdasági kihasználásának jogát átruházza a kiadóra. A kiadói szerződés tárgya lehet jövőben készítendő alkotás is. A szerződés terjedelmét a felek megegyezése szabja meg. A szerzői jogvédelem kiterjed a kiadóra is. A kiadói ügylet a kereskedelmi jog körébe tartozik.

Sajtójog és a könyvtár.

A sajtójogot általában szintén a tárgy — a sajtótermék közössége fűzi a könyvtárhoz. Közelebbről azonban a sajtójog egyes részei olyan kérdéseket szabályoznak, amelyek folytán előálló jogi helyzet a könyvtári könyv használatára is kihat. így különösen a könyvek lefoglalása, elkobzása tartozik a könyvtári jogismeret körébe. A kötelespéldány történelmi visszapillantása során is megemlítjük az első hazai sajtótörvényt (1848 : XVIII. t.-c.), amelyet később az 1914. évi XIV. t.-c. váltott fel. Ez és a kiegészítő szabályok alkotják a jelenleg érvényben levő sajtójogot.

Alapvető részei közül említsük meg vezérelvét : »Sajtó útján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait« (Törv. 1. §.) ; valamint a sajtó