A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
187 tehát nem létesíthető olyan intézmény, amely a könyvtári anyag biztonságát, vagy a könyvtári élet komolyságát veszélyeztetné. Az elhelyezés ellenőrzését szolgálja az az intézkedés, amely szerint könyvtári épület, vagy helyiség építését, meglévő épületek nagyobbarányü átalakítását, épületvásárlást, bérbevételt a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének be kell jelenteni és egyidejűleg a tervezeteket is be kell mutatni. (Rend. 15. §.) A bejelentési kötelezettség bírálati célt szolgál. Az elbírálás pedig kizárólag a könyvtári szempontok vizsgálatára terjed ki. Ha az építkezést tervpályázat előzi meg, akkor úgy a pályázati feltételek alkotásában, mint a bírálati döntések hozatalában a Főfelügyelőség közreműködését biztosítani kell. Gyűjtési kör. A könyvtár működésének irányát a gyűjtés köre, a gyűjtés területe szabja meg. Sokat vitatott kérdés a könyvtári életben a gyűjtési kör meghatározása, mivel nem csupán az egyes könyvtárak, hanem más intézmények (múzeum, levéltár) érdekterületét is érinti. A gyakorlati életben az egyszerű meghatározás, mint pl. könyvtárba való a könyv, levéltárba a levél — az alapfogalmak (könyv, levél) ingadozó elbírálása következtében nem minden esetben kielégítő. A törvény tartózkodik a gyűjtési körre vonatkozó szakszerű definíciótól, de a hozzáfűzött magyarázatban, miniszteri indokolásban, kifejezésre jut könyvtárpolitikánk ezirányban követett vezető szempontja. Eszerint közgyűjteményeink különleges és elsőrendű feladata, hogy a tudomány sajátos. magyar anyagát, a magyar föld és a magyar szellem termékeit, valamint történeti becsű emlékeit céltudatos alapossággal összegyűjtse. A magyar tudomány főfeladata az, hogy a sajátosan magyarjellegű, csak nálunk található anyagról igyekezzék a tudományos tényeket feltárni és ismertetni. Ezen az úton jutnak közgyűjteményeink nemzetközi jelentőséghez. A nemzeti szempontot hangsúlyozó fejtegetést azonban kiegészíti az alapvető indokolás második része, amely arról szól, hogy a hazai művelődés feladatát eredményesen csak akkor tudjuk megoldani, ha egyben belekapcsolódunk a nemzetközi tudományos munkaközösségbe is. Ezért közgyűjteményeinknek gyűjtésüket ki kell terjeszteniük a szaktudomány, művészet és közműveltség szempontjából fontos idegen termékek gyűjtésére is. (Az 1929: XI. t.-c. miniszteri indokolását nagyrészt szószerint megtaláljuk Hóman Bálint : Múzeumok és könyvtárak című alapvető fejtegetésében. 1927.) Tételes szabályaink értelmében a nemzeti nagy közgyűjteményeink gyűjtési körét a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa állapítja meg és dönt az anyag áthelyezéséről is (1934: Vili. t.-c. 3. §. 3. bek). Ugyancsak a Tanács határozza meg a többi közkönyvtár feladatkörét, irányát, gyűjtési körét és területét. Szükség esetén történhetik ez úgy is, hogy az eddig követett szokástól eltér, de a közkönyvtárak anyagát csak a tulajdonos hozzájárulásával szabad más közgyűjteménybe áthelyezni (1929: XI. . 6. .§.). A végrehajtási rendelet pontosan meghatározza a gyűjtési kör és terület gyakorlati értelmezését. Eszerint a gyűjtési kör azokat a különböző tárgycsoportokat jelenti, amelyeket a közgyűjtemény gyűjtő tevékenysége felölel. Lehet ez általánosabb jellegű, pl. természettudományi, filológiai stb., vagy részletesebb természetű, pl. egy bizonyos személyrre vonatkozó anyag stb. A gyűjtési kör megállapításánál a Tanács kötelessége, hogy a helyi viszonyokat különös gondossággal mérlegelje. Ha véleménye szerint a gyűjtési szabályzatot meg kell változ