A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
185 A törvény alkalmazása szempontjából a 9300/1935. VKM rendelet csoportosítja a könyvtárakat. Összefoglalólag megállapítja, hogy csupán a nyilvános jellegű gyűjtemények jönnek tekintetbe, tehát a zárt hivatali könyvtárak figyelmen kívül maradnak. Nem terjed ki a törvény hatálya a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozó közgyűjteményekre, továbbá a Múzeummal szerződéses viszonyban levő Magyar Tudományos Akadémia könyvtárára sem. Az érdekelt könyvtárakat a jogszabály két főcsoportra osztja. Az elsőbe a kultuszminiszter hatósága alatt álló közgyűjtemények tartoznak, míg a másodikat a kívülálló gyűjtemények alkotják. A kultuszkormány hatósága alatt álló könyvtárakat a jogszabály ismét több irányban csoportosítja. Az első csoportot az intézmény tulajdonjogi helyzete szerint állapítja meg. Ebből a szempontból vannak 1. állami, 2. törvényhatósági és községi (városi), végül 3. egyéb könyvtárak, amelyek tulajdonosuk, fenntartójuk szerint egyházi, egyesületi, testületi, magán stb. könyvtárak. A második csoportot a könyvtárak elnevezésbeli jogosítottsága alapján létesíti a rendelet. Idetartoznak a »közkönyvtár« megjelölés használatára jogosított gyűjtemények. Végül a harmadik csoport alatt találjuk az egyetemi és iskolai könyvtárakat. A könyvtárak második főcsoportja a VKM. hatóságán kívül álló gyűjteményeket, a szakkönyvtárakat foglalja magában. Ennek első pontja alatt találjuk azokat a gyűjteményeket, amelyek már eredetileg mint szakkönyvtárak létesültek, míg a második pont alá a »szakkönyvtár« megjelölés használatára Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa részéről javasolt és a kultuszminiszter által erre jogosított könyvtárakat sorolja a rendelet. A jogszabály szerint a közgyűjtemény és a közkönyvtár között az a különbség, hogy a közgyűjtemény anyaga tudományos, művészeti, történeti, vagy kulturális tekintetben a nemzeti közművelődés érdekeinek szempontjából egyaránt jelentős. Olyan helyen van, amely minden tekintetben megfelelő. Végül a gyűjtemény gyarapítása és fejlődése a tulajdonos, illetőleg fenntartó anyagi ereje folytán biztosítottnak vehető. Az úgynevezett »közkönyvtár« anyaga szintén jelentős lehet, de az intézmény különleges természete vagy kedvezőtlen adottságai miatt nem felel meg a »közgyűjtemény« követelményeinek. Idetartozik még az olyan könyvtár is, amely sajátos célja vagy szervezete miatt nem illeszthető a VKM. felügyelete alatt álló közgyűjtemények összességébe. Az elnevezési jogosultságot a Tanács javaslata alapján a VKM. bírálja el. A javaslatot a Tanács vagy a saját kezdeményezésére, vagy az intézmény tulajdonosának kérésére terjeszti elő. A körülmények alakulása szerint megtörténhetik, hogy a Tanács valamely közgyűjtemény közkönyvtárrá minősítését, illetőleg közkönyvtárnak közgyűjteménnyé nyilvánítását javasolja. A közgyűjtemény vagy közkönyvtár megjelölést csak az esetben szabad használni, ha a VKM. engedélyezte. Éppen ezért ilyen engedély megadását és az esetleg beállott változásokat a hivatalos lap közli (Rend. 7. §.). Az egységes könyvtárirányítás szellemét tükrözi az a rendelkezés, amely az egyesületi könyvtár szervezésére vonatkozik. Ha ugyanis könyvtári gyűjtemény fenntartására egyesület alakul, vagy más célból működő egyesület könyvtárat alapít, akkor az egyesület azon szabályait, amelyek a könyvtárra vonatkoznak a belügyminiszter csak a VKM. hozzájárulásával hagyhatja jóvá. A jóváhagyás a Tanács meghallgatása alapján történik.
