A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
179 megvalósítása érdekében megfelelő segédeszközökkel (berendezés, alkalmazottak stb.) rendelkezik. Ha a felsorolt ismérveket összegezzük, vagyis azt mondjuk, hogy a közkönyvtár közérdekű cél szolgálatában álló segédeszközökkel rendelkező szervezet, akkor azzel egyúttal a közintézet fogalmát is kifejeztük. Jogilag tehát közkönyvtár nem más, mint közintézet. A közintézet fogalma alá sorolt szervezetek általában nincsenek külön jogi személyiséggel felruházva, tehát rendszerint nem külön típusai a jogi személynek. Ennek megfelelően a jogi képviseletet a közintézetet fenntartó közjogi személy általános képviselője látja el. így pl. per esetén a városi könyvtárak törvényes képviselője a polgármester (tiszti ügyész csak meghatalmazás alapján járhat el, 1872 : XXXVI. t.-c. 74—77. §§.). Vannak azonban közintézetek, melyeknek szervezete olyan természetű, hogy önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. Ilyenek pl. az úgynevezett testületi szervezetű alapítványok. Mindegyikről külön törvény intézkedik. Könyvtári szempontból jelentős intézmények tartoznak ebbe a csoportba. így a Magyar Nemzeti Múzeum (1934: Vili. t.-c.), a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem, amelynek a többi egyetemtől eltérő jogállása van (1935: V. t.-c.), a Magyar Tudományos Akadémia (1827 : XI. t.-c.) stb. A tárgyaltakból kitűnik, hogy a közkönyvtár önmagában rendszerint nem nevezhető teljes jogi hatalmú személyiségnek, mivel maga a könyvtár ritkán rendelkezik korlátlan hatáskörrel. Általában azt mondhatjuk, hogy kivétellel állunk szemben, ha a közkönyvtár jogi személy. Példa lehet az olyan alapítványi könyvtár, amely a gyűjteményt saját tulajdonának tekintheti. A könyvtár vezetősége rendszerint megbízott intézője a könyvtár ügyeinek és a tulajdonos jogi személynek felelősséggel tartozik. Á könyvtári vezetőség jogkörét a szervezeti szabályok állapítják meg. Közigazgatási jogi szempontból a közkönyvtárak ügye a szellemi élet közigazgatásában foglai helyet. A közművelődés szolgálata azt kívánja, hogy az egyén megfelelő közintézmények útján fejleszthesse műveltségét. Ez a feladat nálunk állami természetű és kiterjed az arról való gondoskodásra, hogy a kultúra elemeiből való részesedés mindenki számára lehetővé váljék. A műveltség terjesztésében nagy szerepe van a könyvnek, ehhez pedig a széles népréteg legtöbb esetben közkönyvtár útján jut el. Az államhatalom azért szabályozza a közkönyvtárak ügyét, nehogy a könyvhözjutást egyéni önkény befolyásolja. A szabályozás természetesen csak olyan mértékig terjed, amilyen mértékben az intézmény felett a közület rendelkezhet. Tételes jogi szempontból a közkönyvtárak a közgyűjtemények sorába tartoznak. A közgyűjtemény olyan közintézmény, melynek az a rendeltetése, hogy az állam, vagy valamely más erkölcsi testület (törvényhatóság, község, társadalmi egyesület) birtokában levő tudományos értékű gyűjteményt a tudományos kutatás és a közművelődés céljaira megfelelő módon hozzáférhetővé tegyen (lásd : Márffy Ede : Magyar közigazgatási és pénzügyi jog I. 1925. p. 459.). A könyvtárak ezt a feladatot úgy látják el, hogy egyrészt a könyvanyagot tervszerűen gyűjtik, őrzik és rendezik ; másrészt a könyvek használatrabocsátásával a tudományos munkát és közművelődést szolgálják. Nagyobb könyvtáraink javarészének megvan a maga külön, sajátos szervezete, amelynek az a magyarázata, hogy ismertebb intézményeink eltérő körülmények között létesültek és közkönyvtárrá alakulásuk különleges kikötések, feltételek mellett ment végbe. Ezzel szemben közös bennük az, hogy általában valamennyi könyvtár a közület (állam, törvényhatóság) támogatását élvezi és ezen az alapon a központi hatóság (kultuszminiszter) felügyelete alá tartozik. * 12*
