A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941

Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben

175

A könyvtár jogi helyzete.

Már a könyvtári jog gondolatának keletkezésekor élénk vita indult meg a külföldi írók között abban a kérdésben, vájjon a könyvtári jog a közjog, avagy a magánjogkörébe tartozik-e? A század elején Johannes Franke még azon a nézeten volt, hogy a nyilvános könyvtár és használói között fennálló kapcsolatot a magánjog tételei szabályozzák (Der Leihbetrieb der öffentlichen Bibliotheken und das geltende Recht, Berlin 1905. p. 11.)

Ezzel ellentétesen a könyvtárhasználat közjogias felfogását először Rudolf Helssig vallotta (§. 606 des BGB-es und die Bibliotheken, ZfB. 1911. p. 401—411.) Friedrich List alapvető könyvtárjogi munkájában, (Grundriss eines Bibliotheksrechts, Giessen 1928. p. 22.) három pontban foglalja össze felfogását a könyvtárjogról. Először megállapítja, hogy a könyvtárjog a könyvtári tudomány integráns része, másodszor kimondja, hogy ha könyvtárról jogi szempontból szólunk, akkor ezalatt közkönyvtárat kell értenünk, végül kijelenti, hogy a könyvtárjog alapjában véve a közjog körébe tartozik.

A ma uralkodó álláspontot Heinrich Treplin fejezi ki a Handbuch der Bibliothekswissenschaft, a nagy német könyvtártani kézikönyv hasábjain (Das Bibliotheksrecht, i. m. 2. köt. Lpzg. 1933. p. 601.). Leszögezi, hogy a közkönyvtár nem csupán fogalmilag közintézet, hanem jogai és kötelességei is lényeges részükben közjogilag szabályozottak.

Ha már most hazai vonatkozásban vizsgáljuk a könyvtári jog hovatartozásának kérdését, nem találjuk indokoltnak, hogy a könyvtári jogot a maga egészében a közjog körébe utaljuk. Amint már megállapítottuk, a könyvtárral kapcsolatos jogviszonyokat úgy kell felfognunk, mint az általános jogon belül bizonyos életviszonyokra — könyvtári viszonyokra — kialakult szabályok összességét. A könyvtárjog tehát az általános, köztörvényi jog törzséből kiágazott szakjog (jus speciale), amely a könyvtárra vonatkozó különböző jogi csopoitokhoz tartozó szabályokat foglalja egybe.

Ezek a szabályok részben közjogi eredetűek (közigazgatási, büntetőjogi vonatko7ásúak), másrészt azonban a magánjog körébe vágnak (kötelmi jog, szerzői jog stb.). Az ilyen vegyes alkatelemű szakjog képződése nem tartozik a ritkaságok közé ; gondoljunk pl. a munkajogra, iparjogba stb. A jogfejlődés irányzata a közjogi és magánjogi intézmények kombinációja és fplcserélhetése felé mutat — jogéletünkben új átcsoportosítások folynak le, amelyek a -közjogi és magánjogi elemeket új szintézisben egyesítik (lásd : Szladits Károly : Magyar magánjcg. Általános rész. 1938. p. 19.). A könyvtári jog bővelkedik a köz- és magánjogi vonatkozású szabályok szövevényében és a merev fogalmi elhatárolás erőltetett elméleti magyarázatot tenne szükségessé, ami a valóság világában nem állná meg a helyét.

A kérdés további megvilágítása céljából idézzük a magánjogi jogszabály elméleti fogalmát, hogy tisztán lássuk a különbséget a köz- és magánjog természete között. Az a jogszabály, amely magánegyént, vagy jogi személyt más magános érdekében ennek akaratától függően kötelez a magánjoghoz tartozik. (Szladits id. m. p. 12.) Valamennyi más jogszabály, amelynek elemei eltérnek az idézett meghatározástól, elméletileg a közjog körébe sorolható.

Ebből a szempontból a közjogi személyhez kapcsolódó könyvtár valamennyi ténykedése a közjog körébe vágna. Ez a felfogás megfelel a római jog szoros, dogmatikus értelmezésének, amely az államhatalom összes jogviszonyait a jus publicum fogalma alá vonta.