A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Németh Endre: Jog és törvényhozás a könyvtári életben
176 Azonban a köztestületek, amelyekkel a nyilvános könyvtár általában kapcsolatban van, nemcsak közhatalmi ténykedéseket folytatnak, hanem gyakran szerepelnek a magángazdasági életben is. Maga az államhatalom is belekapcsolódik a gazdasági életbe és ilyenkor nem mint közjogi személy, hanem mint magántestület jelentkezik. Az államot magángazdasági vonatkozásában az államkincstár testesíti meg. Az államkincstár az állam jogi viszonyait magánosokkal szemben a magánjog szabályai szerint bonyolítja le. A közkönyvtár életében is számos olyan jogeset adódik (pl. vétel, ajándékozás stb.), amelyben a könyvtár ugyancsak, mint magánjogi személy lép fel ; ezeket a kérdéseket a magánjog szerint kell elbírálnunk. Ilyenkor a könyvtár többnyire szerződéses kötelezettség alapján, mint egyenjogú jogalany áll szemben mindazokkal, akikkel jogi viszonyba lép. A magánjogot a könyvtári életben főként a gyűjtésből származó jogviszonyok terén alkalmazzuk. Más vonatkozásban azonban a könyvtár és egyéb személyek jogállása nem egyenlő és az egymásközti kapcsolatban egyéni akarattól függetlenül alakul, ami pedig kétségtelenül közjogi eredetű jogviszonyra mutat. A könyvtári jog közjogias színezetét leginkább a könyvtárhasználattal összefüggő jogviszonyokban találjuk. Közkönyvtáiban a használati jog rendszerint általános, mindenkit megillető — ezt úgy fejezzük ki, hogy a könyvtár nyilvános, A nyilvánosság jogilag azt jelenti, hogy a könyvtárnak nincs tetszésére bízva, akarja-e átadni könyvanyagát a használónak, avagy nem. Az olvasó a fennálló szabályok keretében egyoldalúan kívánhatja a könyv kiszolgáltatását és a könyvtár a jogos kívánságot teljesíteni tartozik. Nincs szó tehát kétoldalú jogügyletről, magánjogi szerződésről, ahol mindkét fél mérlegelése, akaratmegegyezése dönti el a jogügylet létrejöttét. A könyvkiadási kötelezettség az egyik fél — a könyvtár — külön akaratnyilvánítása nélkül bekövetkezik. Ez a kényszerítő erejű mozzanat közjogra utal. A magánjogi felfogás a könyvtár eme kötelezettségét az egyoldalú jogügylet feltételezésével magyarázza. A mi jogunk szerint ez a felfogás téves. Az egyoldalú jogügylet a magánjogban a kötelemnek az az ága, amely szerint valaki egyoldalú nyilatkozatával vállal kötelezettséget. Ez a jogügylet nálunk csak elszigetelten fordul elő és csak abban az esetben hatályos, ha azt jogszabály külön elismeri ; mint pl. pályadíjkitűzés, végrendeleti alapítóügylet, stb. Olyan magánjogi eredetű jogszabályunk, amely a könyvtárhasználati jogot, mint egyoldalú jogügyletet kifejezetten elismeri, nincsen. A nyilvánosság elvét kell, hogy az arra rendelt könyvtár alapstatutumában kifejezésre juttassa. A nyilvánossághoz rendszerint hozzátartozik, hogy a könyvtár használata mindenkit egyaránt megillet ; ami azt jelenti, hogy a könyvtár közönségét nem válogathatja. Ebben ismét közjogi eredetű kényszerítő erejű szabályra ismerünk. A nyilvánosság azonban korántsem jelenti azt, hogy a közönség korlátlanul és tetszése szerint használhatja a könyvtár anyagát, vagy hogy a könyvtár a használat tárgyilagos szabályozásában és biztosításában megkötött lenne. A közkönyvtár, mint közintézet jogosítva van, hogy a magánszemélyek — könyvtár- használók — egyéni akaratától függetlenül a nyilvánosság keretében egyoldalúlag állapítsa meg a használat ügyrendjét. Az intézeti rendet a könyvtár saját hatáskörében meg is változtathatja, anélkül, hogy ehhez a használók beleegyezésére szüksége volna. Ebben a fölérendeltségi viszonyban ismét közjogi elemet találunk. A magánjogi felfogás szerint a könyvtárhasználat a kötelmi jog körébe tartozó használati szerződés. Ha a könyv használatát egy bizonyos időre a könyvtár ingyenesen engedi át, úgy az jogilag haszonkölcsönt jelent. Amennyiben
