A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
172 hogy a zeneértő közönség teljes egészében megismer- kedhessék a zenével. E zongorakivonatban pontosan megjelölte a hangszerelést és magyar érzését bizonyítja, hogy a ritmikai, dinamikai és tempóbeli jelzéseknél idegen kifejezések helyett mindenütt szabatos és megfelelő magyar kifejezéseket használ. Ez a zongorakivonat néhány éven belül elfogyott és csaknem 20 éven át, míg a Bárd-cég 1927-ben újra ki nem adta, a könyvpiacon semmi pénzért nem volt kapható. A zongorakivonatot Kacsoh hálája és tisztelete jeléül Zsilinszky Mihály államtitkárnak ajánlotta, aki oly meleg szeretettel egyengette útját pesti tanári állásához. •6) Budapesti Hírlap 1905 V. 8. 87) Budapesti Hírlap 1905 IV. 29. ®8) Budapesti Hírlap 1905 VI. 18. *9) János vitéz Berlinben. Budapesti Napló 1905 1. 12. T0) Pesti Hírlap 1906 I. 7. 71) Pesti Napló 1922 II. 22. 7a) Színházi Élet 1918. 43. sz. 75) Bán Aladár : A finn nemzeti irodalom története. 1926. 130—131. 1. 74) Zenevilág 1905 VIII. 12. 76) Budapesti Hírlap 1905 VIII. 17. 7Ö) Budapesti Hírlap 1905 VIII. 23. ”) Budapesti Hírlap 1906 IV. 6. 78> Budapesti Hírlap 1913 V. 7. 79) Neue Freie Presse 1913 V. 7. 80) Traeger Ernő : Beöthyék Bécsben. Budapesti Hírlap 1913 VI. 1. 81) Budapesti Hírlap 1913 V. 24. 82) Budapesti Hirlap 1920 I. 23. Az eredeti partitura 3. kötetébe Kacsoh által történt bejegyzés szerint az 500. előadáson 150.-szer vezényelte a János vitézt. Először az 57. előadáson (1905 I. 9-én) dirigált, amikor Konti József karmester megbetegedése következtében átvette a zenekar vezetését. Kacsoh eredeti, ceruzával írott partitúrája a budapesti Fővárosi Könyvtár tulajdonában van. 83) Színházi Élet 1923 19. szám. 84) Magyar Rádió Újság 1926 V. 15. 85) Pesti Hirlap 1928. I. 3. 88) Budapesti Hirlap 1929 II. 24. 87) Polgár Géza : János vitéz a M. kir. Operaházban. Rádió Élet 1931 XII. 4. 88) Az énekes zongorakivonat megjelölése szerint. 89) Az Opera előadását Márkus László rendezte, díszleteit Oláh Gusztáv tervezte. Das Singspiel „Held János“ von Pankrazius von Kacsoh. Ein Beitrag zur Geschichte der Budapester Schauspielkunst. Von Ludwig Koch. (Inhaltsangabe.) Die Studie behandelt die Geschichte des erfolgreichsten ungarischen Singspiels. Die Textdichter : Karl von Bakonyi und Eugen Heltai haben Alexander Petöfis Heldengedicht, »Held János« zu einem Libretto umgedichtet, zu welchem Pankrazius von Kacsoh (1873-—1923), einer der talentvollsten ungarischen Tondichter seiner Zeit, die Musik komponierte. In dieser Musik veredelt sich das volkstümliche Element und strebt nach höherem Gehalt und Form. Dieses Singspiel ist eine Apotheose der ungarischen Gesinnung, ist eine Verklärung der Treue zur ungarischen Heimat und der wahren Liebe. Das Stück ist das erste originelle ungarische Singspiel und fügt sich organisch in die ungarische Musikkultur hinein. Es ist mit dem Geiste des Werbetanz-Zeitalters verwandt, ist ein feiner Nachklang dessen, nur ist es eine mit Benützung der Ausdrucksmittel der internationalen Musik geschaffene Kunstschöpfung. Durch seine bezaubernd schöne Melodik steht es fast einzig da und ist neben Franz Erkels Bánk bán und Zoltán Kodálys Háry János einer der wertvollsten Edelsteine der ungarischen Lieddichtung. Das Singspiel wurde am 18. XL 1904 zum ersten Male im Königstheater in Budapest vorgetragen. In der ersten Saison wurde es 207-mal gespielt. Innerhalb von zwanzig Jahren erreichte das Stück in demselben Theater 687 Aufführungen und verlor seine Anziehungskraft bis heute noch nicht. Im Mai 1913 spielte es das Ensemble des Budapester Königstheaters während seines wiener Gastspiels im Carl-Theater in ungarischer Sprache. Das grossartige ungarische Kolorit des Singspiels entzückte das wiener Publikum derart, dass die auf einen einzigen Abend geplante Vorstellung noch sechsmal wiederholt werden musste. Seit dem Jahre 1931 ist das Singspiel ein ständiges Repertoirestück des Opernhauses in Budapest.
