A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
169 A fiatal Rádiótársaság a régi Rákóczi-úti kis stúdióban 1926 május 16-án adta elő a János vitézt. Ez volt egyúttal a Rádió első operettelőadása is.84) Ekkor már annyira hiányzott a János vitéz, hogy közkívánatra május 21-én és 22-én a Rádióban újból eljátszották. 1927 december 31 Szilveszter éjjelén a Nemzeti Színház a Népszínház nyugdíj- intézete javára előadta a János vitézt. Kukorica Jancsit Fedák játszotta, Bartolo tudóst a második felvonásban a 87 éves Kassai Vidor, a Népszínház régi komikusa, aki erre az egy estére váci remeteségét otthagyta és »korát meghazudtoló frissességgel mozgott egykori színházának meghitt színpadán.«85) A darabot a Nemzeti Színház erre az egy estére tanulta be. A siker azonban olyan nagy volt, hogy 36-szor kellett előadni. A János vitéz egyre ellenállhatatlanabb lendülettel tört előre. Üjabb és újabb színházak, előadások és természetesen sikerek jelzik diadalútját, amikor 1929 február 23-án a Városi Színház beillesztette műsorába.86) Ez időtájt azonban már megérett arra, hogy megtegye az utolsó döntő és diadalmas lépést az Operaház színpadáig, ahová sok éven át tartó vándorlás után jutott el. Az esztendők folyamán Kacsoh dallamai kikristályosodtak. Eljött az ideje, hogy az ország első zenei fóruma is klasszikusnak elismerje azt a zenét, amelyet a közönség szívében már régen annak szentesített. Az Operaház időnkint műsorának élénkítése végett egy-egy könnyebb fajsúlyú daljátékot szokott előadni. 1931-ben Radnai Miklós operaházi igazgató megbízta Kacsoh régi barátját, Buttykay Ákost, hogy az Operaház nagyobb zenekari igényei számára a János vitéz zenéjét rendezze be. Az átdolgozást Buttykay önzetlen kegyelettel, de nem mindenben szerencsés kézzel oldotta meg. Buttykay elejétől végig újra hangszerelte a művet nagy zenekarra, operai előadásokhoz szabott méretekkel. Nyilatkozata szerint87) az átdolgozásnál gondosan ügyelt arra, hogy a köztudatba átment dallamok stílusát és zamatát megőrizze. Ennek elérése végett megtartotta Kacsoh egyszerű kifejezésmódját és a zenei aláfestésekben mindenütt lemondott a zenekari hatás csábító alkalmairól, hogy a mű legfontosabb tolmácsolója, az ének, háttérbe ne szoruljon. Buttykay azonban éppen itt értette félre misszióját. Bármily egyszerűek és népdalszerűek is Kacsoh dallamai, színesebb, dúsabb hangszerelést elbírtak volna. Buttykay ahelyett, hogy az operettszínház szerényebb zenekari lehetőségei számára készült eredeti partitura színskáláját kicserélte volna, egyszerűen megvastagította a dinamikát. Ez a zenekari felerősítés azzal a hátránnyal járt, hogy takarta, illetve elnyomta az énekhangokat. Azonkívül nem kellett volna az énekszólamot állandóan valamelyik hangszerrel ismételtetni. A gyengébb készültségű operetténekest kell így alátámasztani, amire az Opera nagytudású énekeseinek nincsen szükségük. Az eredeti dallamokat Buttykay mind megtartotta. Átdolgozás, illetve új rész betoldása a következő helyeken történt : II. felvonás 9. szám.88) Betoldás a királyleány dalához koloratúr kadencia. II. felvonás 14. szám (finálé A). János vitéznek a francia királynak tett jelentése után Buttykay beszőtte a 2. felvonás élőzenéjének menüettjét, amely alatt az udvar János vitézt üdvözli. III. felvonás 16. számának női kara után beillesztette balettpantominként Kacsoh Rákóczi c. daljátéka I. felvonásából a »Sóhajtó dal«-t szimfonikus zenekari feldolgozásban. III. felvonás 17. szám (finálé A). A balettzene eredeti keringőjét kibővítette ugyancsak a Rákóczi daljáték I. felvonásának balettkeringőjével, amelybe »quasi trio«-ként Kacsoh Mary Ann c. operettjének »Álmodj szép álmokat« dalát szőtte bele. A megnagyobbított balettzenét néhány himnuszszerű ütem zárje le, amelyet
