A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
170 a Rákóczi daljáték 1. felvonás fináléjából vett át, Heister dala: »Szépen daloltál, mondhatom, fiú«, zenekaron és orgonán. Az Operaház 1931 december 6-án, Horthy Miklós kormányzó névnapján mutatta be a János vitézt, tökéletes rendezésben és előadásban.89) Az Operaház nagyszabású színpada tág lehetőséget nyújtott a rendezés számára, amely a falun játszódó első és utolsó kép realisztikus keretébe gyönyörű színpadi beállításban illesztette be a mese varázsos játékát. Az Opera szereposztásában Palló Imre (Kukorica Jancsi), Orosz Júlia (Iluska), Sándor Mária (Gonosz mostoha,) Fekete Pál (Strázsamester), Szende Ferenc (Bagó), Laurisin Lajos (Francia király), Halász Gitta (Francia királykisasszony) játszották a főszerepeket. A János vitéz nagy sikerének titkát kutatva, nem állítható, hogy Kacsoh zenéjéé egyedül a pálma. Azt a titkos erőt, amelynek a János vitéz a közönséggel sok száz estén át tartó meleg és egészséges kontaktusát köszönhette, sokan az akkori politikai viszonyokban vélték megtalálni, mások egy fiatal primadonna divatosságában. Egyiküknek sincs igaza. A siker alaphangját elsősorban Petőfi ütötte le. Petőfi a fiatalság örök költője és a János vitéz országos diadalát az vívta ki, hogy minden tényező nagyszerű volt, amely e sikerért síkra szállott : a fiatal színház fiatal igazgatójával, három fiatal szerző és a fiatal primadonna új levegőt varázsoltak a színpadra. A győzelem nem maradhatott el. Egy forró színházi est élménye sokáig megmarad ; emléke lassankint elmosódik. Amit azonban a János vitézből örökre megőrzőnk, az mégis csak Kacsoh zenéje. A János vitéz a legnagyobb hatású magyar színdarab. Sikerét semmiféle más színpadi mű nem szárnyalta túl. Egész Magyarország mámoros lázban hallgatta annak idején. Budapestről kisugározva egyaránt játszották az ország minden csilláros kőszínházában és petróleumlámpától megvilágított kis vidéki színpadán. Ez a hatás nem csökkent a mai napig sem. A János vitéz története az operaházi előadással nem ért véget. Tüneményes pályafutása még folytatódik és újabb távlat nyílt meg előtte, amikor 1936 nyarán a szegedi Dóm-téren három estén 25.000-en hallgatták meg. Ez a siker pedig tartson, amíg magyar ember él a földön. Jegyzetek. 1) Jánosházy Zsigmond Székesfehérvárott született 1857-ben. Pénzügyigazgatósági számtiszt, de irodalommal is foglalkozott. A Színészeti Közlöny külső munkatársa 1880—1885-ig, 1892 óta szépirodalmi cikkeket írt a Haza és Külföldbe, pécsi állomásán a Pécsi Figyelőbe, költeménye van a Vidéki Költők Albumában, Kassa 1906. *) János vitéz. Látványos, regés népszínmű dalokkal és tánccal. Három szakaszban és tíz képben. Petőfi Sándor népregés eposzából. Pécs : Szerző 1888. 58 1. *) Fővárosi Lapok 1889 IX. 28. *) Fővárosi Lapok 1889 IX. 24. ®) Pesti Hirlap nekrológja Molnár Györgyről 1891. 269. sz. 6) Fővárosi Lapok 1889 IX. 28. 7) Ezt a darabot a János vitéz királyszínházi nagy sikerének hatása alatt színrevitte a Feld-féle Gyermekszinház 1904 XII. 29-én. *) Az Erzsébet-körút és Király-utca sarkán fennállott Berger-féle kávéház később a Király Színház tagjainak híres találkozóhelye lett. Az 1900-as években, midőn Budapestet a kávéházak városának nevezték, minden ismertebb kávéházban egy-egy intézmény törzskara székelt. A Bergerben Beöthy László és vezérkara gyűlt össze esténkint. Itt beszélték meg €gy-egy premier sorsát, itt alakult ki Budapest •operettközvéleménye. 9) Bakonyi és Martos csak 1911-ben írtak újból közösen szövegkönyvet Kálmán Imre Kis király c. operettjéhez. ,0) Rónai Mária : A magyar operett megszületése. Literatura 1929. 10. sz. és Heltai Jenő : János vitéz születése. Színházi Élet 1931. 51. sz. X1) A Zenevilág, Kacsoh hetilapja, 1903 IX. 15-iki számában közzéteszi a megnyitandó Királyszínház újdonságai sorozatát. Ebben már szerepel Bakonyi regényes operettje, a János vitéz. la) Peking rózsája, Új Rómeó, Gésa gimnázium, Kis molnárné, A portugál. 13) 1892 X. 29-én mutatta be az Operaház. 79 előadást ért meg. 14) A Hétben közölt szövegkönyvrészlet bevezető soraiban Sztojanovits szerepel mint a János vitéz zenéjének komponistája, »ki a Csárdás balettjében fényesen bebizonyította nagy érzékét a népies iránt.« “) Bakonyi Károly: Gráczi. Színházi Élet 1923. 52. sz. lB) A Hét 1901. 44. sz. E verset Tarnay Alajos is megzenésítette. 17) Verő György : Blaha Lujza és a Népszínház 1926. 241. 1. 18) Rónai Mária id. mű. 19) Fáik Zsigmond levélbeli közlése
