A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
158 lobogót, a huszárok csak ezzel indulnak a csatába. Széles kantilénában énekli meg Jancsi a magyar zászlót, amely a zászló kibontásakor valóságos himnusszá nő meg. Utána felhangzik az I. felvonásból ismert dal, midőn Iluska feldíszítette a zászlót. Ezzel a huszárok rohannak a csatába. Izgalomban várakozik a francia udvar, hogyan végeznek a huszárok a törökkel. A palota terraszán mindenki a huszárokat figyeli. Senki sem törődik a királlyal, aki új énekben panaszolja el szomorú sorsát (»Ha egy király világra jő«, b-dur 4/4). A finom gúny, az irónia ritkán kel jobban életre, mint ebben a látszólag monotón, szenvtelen melódiában. A francia király mindkét dalának bizarr dallamvezetése egészen eredeti, sajátos és Kacsoh humorának szellemes megnyilatkozása. A II. felvonás hatalmas fináléja három részre oszlik. A francia romantikus operettírók, Lecocq az Angot asszony leányában, Planquette a Cornevillei harangokban használják fináléikban ezt a felosztást, a nagy zeneanyag könnyebb áttekintése végett. A huszárok megverték a törököket. Ezt néhány fortisszimo akkord adja tudtunkra. Az udvari nép kórusban üdvözli a diadalmasan visszatérő huszárokat (g-dur 4/4). A francia királynak Jancsi jelentést tesz. Zeneileg szellemesen oldja meg. Jancsi egyetlen g-hangon beszélve-éneklő módon adja elő, a zenekar ehhez a g-hanghoz fűződő minden lehető modulációban kíséri. A jelentés után a francia király a régi nagy operákat kigúnyoló cikornyásan elnyújtott melódiában köszöni meg a huszároknak vitézségüket. A francia király fél országával és leánya kezével akarja meghálálni Jancsi, most már János vitéz hőstettét. A kórus gyönyörűen szárnyaló melódiája (finálé 2. rész) dicséri a király nagylelkűségét (f-dur 3/4 »Óh mennyi mindent adni kész«). Az egyszerű felépítésű kórus rendkívül dallamos és hatásos. E karénekhez fűződik a királykisasszony csipkefinom keringője, aki boldogan mond igent János vitéznek (»Óh mily öröm, óh mily boldogság«, d-dur 3/J. János vitéz azonban mindezt nem fogadja el. Szomorú dalban (»Nem kell a fény, nem kell a boldogság«, d-moll 2/4) mond le a királyleányról és a kincsről. Kacsoh ügyesen oldja meg a stílusbeli nehézséget. A franciák kórusa 3/4 ütemben, a királykisasszony keringőben énekelget, János vitéz pedig mindig magyar dalban válaszol. Kacsoh zenei tudása és ízlése előkelőén nyilatkozik meg. Brilliáns munkát végzett azokban a jelenetekben, ahol a nemzetközi zene ütemei átkapcsolódnak a magyar zene ritmusaiba. Pl. a finálé most következő dalában a francia király és leánya gavotteban adnak csodálkozásuknak kifejezést János vitéz elutasító magatartása fölött. E gavotte utolsó négy ütemében válaszol nekik János vitéz. Ezeket az ütemeket Kacsoh hirtelen lelassítja és művészi kézzel a palotás tánc magyaros záradékával fejezi be. A c-dur gavottot kétütemes modulációval f-mollba vezeti át. Újra halljuk Iluska elsőfelvonásbeli dalát. Szövegében János vitéz elmondja, hogy van egy vitéz, hetyke nép, amelynek országa az ő szülőhazája. Itt van egy kis árvaleány, akit szeret, hozzájuk vágyik vissza. Ezért nem fogadhatja el a király ajándékát és a királyleány kezét. János vitéz magyar dala után a királykisasszony 6/8-os ütemben vezetett kitörő kétségbeesése következik, majd lassú, bánatos keringőben búsul kezének visszautasításán (»János vitéz, én hős huszárom, voltál szerelmem, Te voltál az álmom«). Ebbe a keringőbe ismerős hang szól bele ; a furulyaszó. Kacsoh itt szépen egyezteti össze a zenekar valcertempóját a színfalak mögül felhangzó furulyamotivum 2/4-es ritmusával. A két ellentétes ritmus nagyhatású. Jön Bagó (finálé 3. rész), akinek lován János vitéz elszökött a faluból. Bagó lemaradt a huszárok közül. A faluban tanúja volt Iluska szomorú történetének. Ő hozza meg a francia király udvarába a hírt, hogy Iluskát a gonosz mostoha halálra kínozta. Üzenetképen elhozta azt a rózsaszálat, amely Iluska sírján nőtt. Ekkor énekli Bagó a Rózsaszál gyönyörű, megható dalát (c-moll 4/g, »Egy rózsaszál szebben beszél«). Végét Jancsi elzokogja. Nagy bujában a királyleány próbálja vigasztalni. Üjból kínálja neki kezét, hogy kedvese helyett ő legyen kedvese, de
