A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
156 A János vitéz rövid »előzené«-vel kezdődik. Négy témára épült. A bevezető akkordokat a »Kék tó, tiszta tó« stilizált gyermekdal himnuszszerűen kiszélesített motívuma képezi, néhány hárfafutam után a »Rózsaszál« dal lágyan ömlő kanti- lénája veszi át a főtémát, majd utána újból a »Kék tó, tiszta tó« dal tér vissza, most már eredeti formájában, klarinétszólóval, vonós- és hárfakisérettel. Rövid moduláció után vidámabb hangok ütik meg a fülünket. A zenekar a 11. felvonás Huszárindulójára zendít, amelynek végén János vitéz szélesen felépített hazatérési motívuma zárja le a nyitányt. Az első felvonást a huszárok víg trombitajele indítja meg. A leányok örömmel, a legények féltékenységgel üdvözlik friss kórusban az érkező huszárokat. Jön Bagó, a trombitás. Részegen énekli búfelejtésül szép dalát, »A fuszulyka szára, felmászott a fára.« A francia király segítségére induló huszárok izgatottan várják a zászlót, hogy vele a török ellen csatába menjenek. Nagy együttesben víg indulóval (f-moll, majd f-dur 4/4, »Mellettem csatázó pajtás adj kezet, Háromszínű a zászló, harcba az vezet«) köszöntik a zászlót. A falu legszebb leányának kell piros pántlikával felbokrétáznia. A lányok mind a zászló felé tódulnak, de Bagó visszatart ja őket. Egyikük sem méltó, hogy a zászlót díszítse, a legszebb falubeli lány még nincs itt. Ott lakik a kis fehér házban, akinek »A haja színarany, termete nádszál« (a-dur 4/4). Bagó gyönyörűen ívelő melódiában énekli meg a magyar leányt a vonósok halk tremolójától kísérve. Mindenki elismeri, hogy lluska, a kis árva, a legszebb lány a faluban. A strázsamester hívja, hogy bokrétázza fel a zászlót. Helyette azonban lluska gonosz mostohája jelenik meg, aki a lármázó társaságot el akarja kergetni háza elől. A strázsamester azonban kijelenti, hogy felrúgja viskóját, ha nem küldi ki Iluskát. Most hangzik fel először lluska motívuma, midőn kopott ruhában, meztelen lábakkal szégyenkezve megjelenik, »A kis patakban a leányka fehér ruháját mossa, mossa« bánatos témája klarinéton és gordonkán. A strázsamester magyar recitativóban adja tudtul lluskának a nagy dicsőséget, hogy neki kell a csatába induló lobogóra az emlékjelet felkötni. Kacsoh művészien alkalmazza a 3/4 ritmus magyaros felaprózását. Ä strázsamester harcias motívumát azonnal lecsendesíti a zenekar, midőn a félénk leányka dalába kezd és tiltakozik az őt ért nagy kitüntetés ellen, aki csak szegény árva (»Strázsamester uram, kérem, nem illet ez engem«, f-moll4/8). Neki nem tellett piros pántlikára, nincs is csak ez az egy, amit a hajába font, de odaadja szívesen, »Pirosodjék fenn a zászlón s egész világ lássa, Hogy a magyar dicsőségnek nincsen elmúlása.« A felbokrétázott zászlóval indulnak csatába a huszárok, akiknek indulója után az elvonulás dobszója még sokáig hallatszik. Kolomp, ostorpattogás, furulyaszó csendül fel. Jancsi tereli nyáját és bevonul a színre bűbájos nótaszóval, »Én a pásztorok királya legeltetem nyájam« (e-dur 2/4). A felvonás egyik legmegkapóbb száma. A gonosz mostohával való jelenete után énekével és furulyájával kicsalogatja a házból Iluskát, aki a patakra megy ruhát sujkolni. Szomorúan énekli szép dalát (»Van egy kis árvalány«, g-moll 4/4, meleghangú, szívhezszóló nóta). Jancsi és lluska letelepszenek a patak partján a subára, lluska kérésére Jancsi nótázni és furulyázni kezd (Furulyanóta : »En vagyok a bojtárgyerek«, e-moll 4/8, szépen stilizált furulyaszólójával a János vitéz leghíresebb dala lett). Ezalatt történik a nyáj megrontása. Az idilli jelenetnek a gazdák zaja vet véget. Egymásután jönnek be a kárvallott férfiak, hogy a finálé magyar motívumra felépített fugájában elpanaszolják sérelmüket : »Mily csapás, mily szörnyű kár, vége a vetésnek és a nyáj is messze jár.« Zeneileg pompásan festi alá a károsult gazdák baját. Először néhány gazda jön a színre. Amint a többiek megtudják a »Nagy esetet«, egyre többen és többen tódulnak be. Panaszuk nagy kórussá duzzad fel. Jancsi kifutott megnézni, hogy igaz-e, ami történt. Szomorúan tér vissza, vége a nyájnak. Szánalmas helyzetéhez illően mollba transzponált belépőjében sírja el
