A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941

Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez

153

midőn Perczel Dezső elnök az ülést megnyitotta. Az ellenzéki képviselők ki akarták beszélni az időt, Kubik Béla, Lengyel Zoltán, Benedek János végnélküli beszédeket mondottak el. Már kilenc óra volt, midőn Perczel elnök bejelentette, hogy beszélni akar Tisza miniszterelnök, aki beszélt is, korholva az ellenzéket, amiért lesüllyeszti a parlament nívóját. Sértő megjegyzések röpködtek a miniszterelnök felé. Midőn beszédében e szavakhoz ért : vessünk véget az egész komédiának, Perczel a vita lezárása előtt a nagy zaj miatt zsebkendőjével intett a kormánypártnak. Ez rögtön megszavazta a Dániel Gábor-féle határozati javaslatot, törvényellenesen.

Körülbelül ebben az időben hangzott el a János vitéz nyitánya a Király Színházban. A felcsendülő taps jelezte, hogy a darab megtalálta az utat a közönség szívéhez, az első felvonás színmagyar levegője pedig eldöntötte a mű sikerét. A közönség minden idegen művészi irány ellenére is önmagára talált, az első kis dal után eszétvesztve tapsolt, tombolt. János vitéz a közönséggel szemben is megnyerte a csatát.

IV.

Bakonyi Petőfi költeményét sok ízléssel, helyes és finom érzékkel, feltűnő tartózkodással dramatizálta, amint azt mindig előkelő irásművészetétől várni lehetett. Alapjában véve Petőfi költeményéből nem vett át mást, mint a mese vázát. A darab színezete, az előadás naivsága az ő munkája, de teljesen födi a népmese hangulatát. Bakonyi feladatát szépen és sok művészettel oldotta meg. Petőfi eredetijének végtelen gazdagságából kevés kallódott el. A szélesen folyó epikából kellett kiemelni és színrevinni az alakokat. Bakonyi mindenütt alárendelte magát Petőfi szellemének. Átdolgozása azért olyan magas színvonalú, mert mindenütt Petőfi vezette. Amit saját ötletéből volt kénytelen betoldani, az a dramatizálás- nak elengedhetetlen kelléke és meglepően jól sikerült. Az ő élgondolása Bagó remekbeszabott alakja, tőle tudja meg Jancsi Iluska halálát, ő kíséri végig János vitézt színpadi vándorlásaiban. A libretto felépítése erős alapon nyugszik. Rendkívül világos, átlátszóan egyszerű, helyzetei talpraesettek, nem bőbeszédű ; hangban mégis mindenütt eltalálta az édesen és tisztán folyó magyar beszédet.

Bakonyi a szövegkönyvet háromfelé tagolta. Az 1. felvonás népszínmű, a 2. operett, a 3. felvonás tündérrege. Ez a hármas tagozódás nem történik az egység rovására, mert a három különböző műfajt szerencsésen egymásbakapcsolja; a mese üdeségét zavaró szellemtelen trükkök nélkül, az elbeszélő költemény kedvesen tiszta átlátszóságát, naivságát megőrizve fűzi jeleneteit egymás mellé. A játék a valóságból indul ki, a mese országába beolvadva jut tovább a tündérvilágba és innen újból a boldog valóságban oldódik fel. A képek hatásának fokozása, az elhatárolások zökkenőmentes, síma megoldása azonban a legtisztább művészet.

Eredetileg a szövegkönyv úgy végződött, mint Petőfi költeménye, János vitéz Tündérországba érkezésével. Beöthy Lászlóé volt a kedves, okos gondolat, hogy az igazi szerelem és a magyar földhöz való hűség eszménye, János vitéz, nem maradhat idegenben, még Tündérországban sem, hanem vissza kell hozni szerelmesével és hűséges kísérőjével Magyarországba. Beöthy tanácsára megváltoztatta Bakonyi a darab befejezését és megtoldotta az ismert melodramatikus befejezéssel.40)

Azt a munkát, amelyet Bakonyi Petőfi költeményének színpadi átültetésében végzett, méltán várhatta a közönség attól az írótól, akit néhány finom novellája és a nevéhez fűződő első nagy operettsiker, a Bob herceg bájos szövegkönyve révén régóta kegyébe fogadott.41) A János vitéz szövegkönyve igazolta, hogy ez a várakozás nem volt ok nélkül való, mert Bakonyi ügyesen és ritka művészi érzékkel őrizte meg és mentette át a színpadra Petőfi költeményének hamvas üdeségét.