A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
152 képen maga ír szövegkönyvet Titilla hadnagy címen (1880 I. 16.), amelyet a színház karmestere, Puks Ferenc zenésít meg; másik szöveget, Székely leány (1880 II. 27.), rendezőjével, Lukácsy Sándorral irat. Ehhez Erkel Elek, a színház másik karmestere szerzett zenét.37) Mindkét mű úttörő próbálkozás. A szerzők tisztességes, de nem átütő sikert aratnak. E két operettben még túlteng az idegen elem, a magyar részek is csak magyarosak, de nem igazán magyarok, bár Erkel Elek atyja iskoláját járva nem cigányosan dolgozza fel dallamait és szépen stilizált, szélesen fejlesztett formába önti zenéjét. A két kísérlet ugyan elindította a magyar operettet, de akik utánuk következtek, azoknak csak a nevük volt magyar, zenéjük a legritkábban : Konti, Serly Lajos, Sztojanovits Jenő, Hegyi Béla, Verő György, Bokor József operettjeikben nemzetközi hangon szólaltak meg. Nagyobbrészt bécsi minta után dolgoztak. Erőteljesebben Strauss János szólt bele a magyar operettbe 1886-ban Cigánybárójával. Ami magyar szerzőknek nem sikerült : hamisítatlan, zamatos magyar stílust vitt muzsikájába és szervesen egybeolvasztotta a nemzetközi kifejezésformákkal. A Cigánybáró után a Magyar Színházban 1898 XII. 29.-én bemutatott Rákosi—Szabados-féle Bolond c. daljáték egész hangulatában és zenei szövésében magyar. A magyar zene azonban mindinkább helyet követel magának szerzőink színpadi müveiben. Huszka Jenő az idegentárgyú Bob hercegben három magyar felépítésű dalt helyez el, Czobor Károly A hajdúk hadnagya (1904), Budavár visszavételét tárgyazó operettjében, ha óvatosan és szerényen is, mégis néhány értékes magyar dalt komponál a Csínom Palkó és egy szepességi hajdú nóta fel- használása mellett. Mindezek azonban bátortalan kísérletek. Ekkor szólalt meg az ismeretlen középiskolai tanár azzal a daljátékkal, amely más volt, mint amit eddig hallottak, cigányos ruhátoktól és sallangoktól megtisztult, őseredetien földszagú, ringató magyar melódiával, teli becsületes érzéssel. Hallatára nem lehetett a legenerváltabb fülnek sem más művel hasonlóságot találni. Egyedül és újszerűén állott ki, megváltást hozott a fáradt lelkeknek, felszabadítván őket az angol operett lidércnyomása alól. A János vitéznek el kellett jönnie, hogy összekösse a nemzeti géniuszt a kozmopolita világvárossal, azzal, amelynek levegőjében francia parfőm és gyárkémények füstje keveredik, szellemi élete német doktrínával és francia pikantériával telített, politikája konzervatív, gazdasági élete liberális, művészete a realizmus, naturalizmus és impresszionizmus furcsa vegyületéből áll.38) Ebben a nagyvárosi forgatagban vállalkozott egy becsületes szándékú színház annak a darabnak előadására, amelynek főszereplője a szabványos lenge ruhák helyett cifra szűrben, nyáj és kolomp hangja mellett vonul be a színpadra. Ne csodálkozzunk, ha a nagy reménykedések mellett a színháznál mindenki félt a premier estéjén. Az igazgató kezeit tördelve jár fel-alá, mindenkit biztat, hogy saját félelmét palástolja, a primadonna imádkozik, a naiva a piros festék alatt is sápadt,39) a szerzők nem bíztak vállalkozásuk sikerében és volt olyan színházi benfentes, aki a darab erkölcsi sikerét három előadásra taksálta. Nemcsak a színház számára volt izgalmas ez a premierest, izzó volt e napon a politikai élet is. A János vitéz premierje napján zajlott le a hírhedt Perczel Dezső féle zsebkendőszavazás a képviselőházban. Tisza István miniszterelnök a katonai engedmények érdekében obstruáló ellenzék ellen szigorú házszabálymódosító Programm keresztülvitelét határozta el. Végsőkig kiélezett helyzetben terjesztette be az ideiglenes házszabályokat magában foglaló határozati javaslatot (lex Dániel). Délelőtti és délutáni ülésben tárgyalta a Ház. Ezek az ülések a legnagyobb botrányok között játszódtak le. Az egész ország figyelme a képviselőház felé fordult. A délutáni ülésen tündéden kivilágították az Országházat. Az izgalom már tetőfokra hágott,
