A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1941
Koch Lajos: Kacsoh Pongrác »János vitéz«-e - Adalék a budapesti színjátszás történetéhez
148 vénytelen apa c. francia bohózat Fedákkal állt a sorompóba, majd X. 29-én a Robin Hood c. amerikai operettet mutatták be. Olyat bukott, hogy három előadás után lekerült a színpadról. A János vitézig a műsort az előző év nagyobb sikereivel, a Makrancos hölgyekkel, az Én, te, ő!-vel tarkították és Silvain, a Comédie Française művésze, valamint Sarah Bernhard vendégszerepeitek társulataikkal. Bizony rosszul állott ekkor Beöthy. Súlyos anyagi bajok is nehezedtek színházára. Közel járt ahhoz, hogy a másik két pesti operettszínház megszabadul fiatal vetélytársától. Sok minden függött attól, hogyan harcol majd a színpadon János vitéz. Midőn Kacsoh elkészült a János vitéz zenéjével, nem zárta el fiókjába muzsikáját. Zenéjének tulajdonképeni premierje már a Király Színház előadása előtt meg volt azokban a társaságokban, ahová eljárt, magánestélyeken, vendéglők különszobájában, ötórai teákon, a Király Színház zongoratermében, ahová Kacsoh ekkor már bejáratos lett és a New York kávéházban, amelynek pincéjében egy szál dróton lógó villanykörte alatt állott az a lehangolt, rozoga zongora, amelyen hallgatóságának, a színházi és irodalmi élet kitűnőségeinek a János vitézt eljátszotta. A színház barátai és bennfentesei mind ismerték és dúdolták e melódiákat, sőt a Tavaszmező-utcai gimnáziumban kedvenc diákénekkarának is elzongo- rázta Kacsoh egyik szeptemberi vasárnap délelőtt a János vitéz zongorakivonatát az énekkarórán.30) Ez a muzsika már népszerű volt, mielőtt még beléptijeggyel lehetett megnézni. Régi színházi kabala szerint mennél több a nehézség, a civódás egy darab előadása körül, annál nagyobb sikert arat. Az első nehézségek a szereposztás körül támadtak. Beöthy Iluska és a francia királyleány kettős szerepét szánta Fedáknak, Kukorica Jancsi szerepére pedig Takács Mihályt, a nagy baritonistát akarta az Operától kölcsönkérni. Fedák azonban kirobbanó temperamentumával és tehetségével már a szövegkönyv első olvasása után úgy vélte, hogy Kukorica Jancsit néki kell játszania, azért is, mert Bakonyi elgondolása szerint neki írta ezt a szerepet.31) Beöthy és munkatársai azonban nem tudták elképzelni, hogy Fedák, akit eddig a közönség rózsaszínű ruhákban látott a színpadon, olyan jelmezben jelenjék meg, amelyet Kukorica Jancsi szerepe kíván. Sok tanakodás után a Király Színház ruhatervezője, Csepreghyné Rákosi Ida művészete oldotta meg a kényes kosztűmkérdést. Fedák győzött. A női főszerepet kettéosztották. Iluskát az újonnan szerződtetett Medgyaszay Vilma kapta, a francia királykisasszony igényesebb énekes szerepére Szamosi Elzát hívták meg, aki ekkor már az Opera tagja volt.32) Érdekes, hogyan jutott Medgyaszay e szerephez. Medgyaszay Vilma, a híres aradi primadonna, Medgyaszay Ilka leánya, Beöthy felfedezettje volt. Midőn a nyár folyamán Iluska megszemélyesítőjét keresték, Beöthy egyik este átment édesanyjával a Budai Színkörbe, ahol Krecsányi társulatánál játszott Medgyaszay. Abban a kis szerepben, amelyben fellépett, olyan melegséget és életet hozott a színpadra, hogy Beöthy és Rákosi Szidi meglepetve néztek össze : megvan az Iluska. A János vitéz készülődésének lázában, amikor Iluska szerepére vonatkozóan mindenféle fantasztikus terv felmerült, senki sem gondolt Medgyaszayra. Csak a véletlenen múlt, hogy a szerepet- ő kapta meg. Egy estén, amelyen a színház igazgatója, szerzői és baráti társasága voltak együtt, Medgyaszay előadott néhány sanzont, utána pedig a János vitéz két dalát, a »Strázsamester uram« és a »Van egy kis árvalány« címűeket. Éneke után csönd támadt. Mindenki meghatódott. Bakonyi és Kacsoh kezet szorítottak Medgyaszayval, Beöthy pedig másnap elküldte neki Iluska szerepét. A gonosz mostohát Csatai Jankára, a népszínházi Csatái Zsófi leányára osztották, Bagó a széphangú Papp Mihály, a francia király az utolérhetetlen komikumú Németh
