A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1940
Pest-budai figurák a múlt század harmincas éveiből
Pest-budai figurák a multszázad harmincas éveiből Max Felix Paur rajzai a Fővárosi Könyvtárban Irta: Jajczay János Ez az ismeretlen nevű műszaki rajzoló több mint száz évvel ezelőtt készítette, minden bizonnyal csak úgy a maga számára emlékeztetésül, apró, kis, az építészek által használt áttetsző másolópapírdarabokra azokat a rajzokat, amelyekről itt most szó lesz1) és amelyek vázlatok lehettek volna egy készülő műhöz. Talán egy abban az időben szokásos kosztümkönyvben akarta bemutatni magyarországi megfigyeléseit, főleg Pest-Buda népét, a két testvérváros sajátos figuráit. Max Paur nem volt pallérozott grafikus. Rajzainak értéke művészi szempontból jelentéktelen s az a gyanúnk, hogy esztétikai gyönyör keltésére nem is aspirált. Műszaki rajzok készítéséhez szokott kézzel tényeket rajzol, hűségesen veti papírra azt, amit lát, éppen ezért különösen tanulságosak ezek a papírlapocskák, amelyekben képzelőereje nem nyer kifejezést. Amikor mindezt előrebocsátjuk, hangsúlyozzuk, hogy nem ítéljük őt meg, nem leplezzük le mint »művészt«, annál inkább nem, mert hiszen vázlatai kétségtelenül elárulják, hogy a maga számára fedezett fel bennünket. Ügy látszik, vázlatai sejtetik, hogy vágyott megismerésünkre. Rajzaiért hálásak vagyunk annál inkább, mert egy olyan korszakba, a harmincas évek kisvárosias, pestbudai életébe, amely időből édes-kevés efféle maradt ránk, világít bele toll- rajzaival. Érdekes jegyzetek ezek a finom vonalakkal és gondosan készített feljegyzések, érdemes róluk beszélni. Paur Max Félixről2), vagy mint néha aláírja magát, Pauer Miksáról úgyszólván csak annyit tudunk, amennyit egy kérvényben — amelyben iparrajziskola felállítási tervét a Helytartó Tanács elé terjeszti — önmagáról leír.3) Ezt a kérvényt 1830. május 2-án, Pest város Tanácsához a Helytartó Tanács küldötte le s benne mint valami curriculum vitaeben mondja el életét, amely szerint 1807-ben Bajorországban, Hinterbruckban született és a müncheni festőakadémiára járt. Majd amikor szüleinek anyagi viszonyai rosszabbodnak s tanulmányait nem tudja befejezni, kőműves lesz. De nehéz helyzetében egykori tanára, Gaertner4) támogatja, úgy, hogy hamarosan Wiedermann müncheni építész mellé kerül. Nem sokkal később Bécsben Kornhausel5) rajzolója, akitől megválva 1832. május 3-án Pestre jön.6) Május 6-án, a legelőkelőbb pesti építészeti irodában, Pollák Mihálynál talál elfoglaltságot. Pollák megbízásából a Vigadó, majd a Pesti Színház és a Ludoviceum terveivel kapcsolatban dolgozik. 1832 június 19-én Hild Józsefhez kerül7) és az egri, a szatmári székesegyház, a ceglédi, a lovasberényi templom, a Marcibányi, Well- mann, Karczag, Döring, Almássy, Burgmann, Kehrer, Sacelláry s Wodiáner házak tervein munkálkodik. Közben Polláktól is vállal munkát. A Nemzeti Múzeum és több pesti házról készít kőbevésett rajzokat, amelyeket Tomolával akar kiadni. 8*
