A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban
156 miséjét,1) de ennek önálló és egyéni újszerűsége Seylerre nem volt hatással. Fönséges komolyság és vallásos áhitat árad Seyler e miséjéből. Hatását szóló és karrészei bámulatos énekelhetőségének köszöni. Harmóniái és ritmusa érdekesek, témái pedig sok zenei öserőt sugároznak. Egyik különlegessége a műnek hősi jellege. Fantáziáját megtermékenyítette az a kép, amelyet maga elé képzelt : királya, aki Napoleon egyik legyőzője lett. Hangszerelése a bécsi klasszikusok hagyományait követi, ugyanúgy a vokális tételben is ők a mintaképei, helyen- kint mesterien alkalmazott polifóniája sajátságos jelleget kölcsönöz a műnek. A mise egyes tételei: Kyrie (moderato, d-moll, %). A bevezetés rövid. Vonósötössel és orgonával kezdődik. Szonátaformában van írva. Deklamációja csöndes könyörgés, halk fohász. Erősebb hangja alig van. A kar énekét három helyen rövid szoprán és alt szóló szakítja meg. A teljes zenekar az énekkarral egyszerre lép be. Egységesen szőtt lassú tétel. Kezdő és zárótémája ugyanaz, csak a végén durba megy át. E keretbe van foglalva a könyörgés többi része. Gondolatainak szépsége és ájtatossága vetekszik Haydn bármelyik miséjének Kyrie tételével, de hosszabb, mint a Kyriek általában szoktak lenni. Gloria (presto, d-dur, C). Közvetlenül a Kyriehez csatlakozik a Gloria dicshimnusza, amelyet a miséző pap intonációja vált ki. Rendszerint a zenésmisék fénypontja és leghosszabb tétele. (Mozart c-moll miséjében hét önálló zárt részre oszlik és a hangnemek is változnak.) Seyler egységesen fogta föl, amire valószínűleg helyi adottságok is kényszerítették. A hét apró himnuszt folytatólagosan dolgozta föl, csak a »deprecationem nostram« szavak öt ütemében lassítja le a tempót (poco andante). Szólót csupán a »Qui tollis peccata mundi«-ban használ. A középső résznek néhány ütemen át történő lelassítása bizonyítja, hogy ez a mise a Haydn- Mozart stílushoz igazodott, mert ők használták leginkább a Gloria e klasszikussá vált formáját. Nagyon szép a tételt lezáró Amen felépítése, amellyel minden egyházi zeneszerző brillíroz. Credo (vivace, d-dur, C). A partitúra leghosszabb, csaknem egynegyedét kitevő része. Hármas tagozású : Credo, Et incarnatus est, Et resurrexit. A középső rész lassú, adagio non troppo (g-dur, %), a két külső tétel gyors : vivace és allegro. A bevezető Credo rendkívül energikus, kizárólagosan a kar énekli. Az Et incarnatus est szoprán-alt-tenor-basszus szólók lírai jellegéhez kapcsolódik a kórus éneke, amely később orgonaszóló kíséretében elhalkulva végződik be. E tételben meleg, bensőséges hangokat szólaltat meg. A hozzácsatlakozó Crucifixusban új téma jelentkezik, amelynek inkább moll- szerű jellege van. Az Et incarnatus est áriaszerű, a Crucifixust a kar énekli. Az Et resurrexit kórusa ismét új témát léptet föl, az előző tétel ütemméretében. E részlet valamennyi himnuszát folytatólagosan átkomponálta és a kar megszakítás nélkül énekli. Az Et vitám venturam saeculi négyszólamú fuga, amely a reményt és megdicsőülést fejezi ki. Sanctus (andante, d-dur C), részei : Sanctus, Pleni, Benedictus, Osanna. A Sanctus a szentmise legfontosabb részét, az átváltoztatást előzi meg. Ép úgy, mint a Glóriát és Credot, a pap éneke váltja ki. A Sanctus fönséges szavai rendkívül alkalmasak a megzenésítésre. Mint kora legtöbb zeneszerzőjének szokása volt, rövidre szabta. Haydn és Mozart minden miséjében így tett, de így cselekedett később Schubert, sőt Beethoven is a Missa solemnisben. A tulajdonképeni Sanctus mindössze 12 partitúra oldal. A Sanctus szövegének megfelelően az első rész lassú, ájtatos hangulatú. A gyors rész (allegro moderato) a Pleni sunt coeli szavaknál lép be és a hozzáfűzött Osanna gyorsan és erőteljesen lezárja a tételt. A Sanctus rövidsége művészien fejezi ki az ájtatos- kodó érzelmeit, hogy ne kelljen sokáig várakoznia az átváltoztatás misztériumára. x) Bekker, Paul: Beethoven. Berlin 1916. p. 375.
